Dr. Torgyán József | Háttér + hatalom: titkosügynökök hálózata uralkodik Magyarországon? |
|
Moszkvából mozgathatják a magyar politika szálait a konzervatív svájci lap szerint. A Fideszt nem izgatja Hírszerzo információ 2007. február 20. 18:25 A kommunista titkosszolgálatok töretlen hatalma Magyarországon címmel jelentetett meg cikket kedden a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap. A konzervatív újság budapesti tudósítója közel egyoldalas írásának alcímében megállapította, hogy "az eltűnt (titkosszolgálati) dossziék a politikusokkal szembeni nyomás eszközeiként szolgálnak".
A szerző szerint nem különösebben jelentős téma a kommunista múlttal való foglalkozás Magyarországon, ahol még jelenleg is öt titkosszolgálat létezik a szovjet birodalom idejéből. E szolgálatok egyetlen munkatársát sem ítélték el, a titkosszolgálati dossziék nagyobb része eltűnt, a politikai elit pedig zsaroló ügynökök nyomása alá került - emelte ki a tudósító. A Fideszt nem izgatja A cikkíró szerint Demeter Ervin egykori titkosszolgálati miniszter nem ütközik meg azon, hogy öt olyan titkosszolgálat van még, amelynek gyökerei a kommunista időkig nyúlnak vissza, és ezeknél a beosztott munkatársak 30, a magasabb tisztséget viselő kádereknek pedig a 70 százaléka már a kommunista időkben is aktív volt. Az sem bántja, hogy a titkosszolgálatok a korábbiakhoz hasonlóan saját maguk ellenőrzik az aktáikat. Ehelyett azt mondja, hogy a titkosszolgálatok ma már parlamenti ellenőrzés alatt állnak. A Fidesznek nincsenek törvényhozói tervei a témával kapcsolatban - állapította meg a szerző, rámutatva, hogy a Fidesz kormányzati pozícióban semmit sem tett a titkosszolgálatok feloszlatásáért, és csak nagyon keveset a titkosszolgálati akták feldolgozása érdekében. A történész gyanakszik A cikkíró idézte Ungváry Krisztián történészt, akinek az a meggyőződése, hogy a posztkommunista Magyarország teljes politikai elitjét titkosszolgálati munkatársak, azok segítői és szimpatizánsai zsarolják. A szerző szerint a titkosszolgálatok az 1989-90-es fordulat idején sikeresen megvédték magukat a feloszlatástól, és számtalan aktát semmisítettek meg vagy tulajdonítottak el. Ezáltal abba a kényelmes helyzetbe kerültek, hogy minden pártra, még a liberálisokra és az MDF-re is nyomást gyakorolhatnak. A tudósító felhívta a figyelmet arra, hogy a Stasi berlini székházával ellentétben 1989-ben nem ostromolták meg a (magyar) belügyminisztériumot, ami "nagystílű aktalopást" tett lehetővé. Demeter becslései szerint - az aktamegsemmisítésre vonatkozó belügyi utasítás alapján - az akkori dossziék 65-70 százaléka veszett el. Ungváry viszont azt feltételezi, hogy nem megsemmisítették, hanem "privatizálták" ezeket az aktákat, azaz biztonságos helyekre vitték, hogy szükség esetén később elővegyék azokat. Az orosz szál Hack Péter, a parlament alkotmányügyi bizottságának egykori elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy az akták jelentős része a KGB utódszervezetének, az FSZB-nek a kezébe jutott, és utalt arra, hogy a KGB szervezetileg erősen összefonódott az akkori csatlósállamokkal. Elképzelhető lenne, hogy az energiaellátással kapcsolatos vitában mutatott "különös Moszkva-barát magyar magatartásnak" - amely Brüsszelben újra meg újra visszatetszést szül - köze van az Oroszországba vitt aktákhoz? - tette fel a kérdést a cikkíró. A szerző szerint - Moszkva segítségével vagy anélkül, de - a magyar titkosszolgálatok ragyogóan kilábaltak a nehézségekből, egyedül a III/III-as ügyosztályt oszlatták fel. A tudósító szerint a történeti archívum gyakorlatilag tehetetlen a titkosszolgálatokkal szemben, mert ezek maguk döntik el, hogy átadják-e az aktákat, amelyekbe továbbra is csak ők maguk tekinthetnek bele. Az adatvédelmi előírások pedig, amelyek megengedik a tettesek védelmét, kiegészítően is korlátozzák a történészek munkáját. Varga László történész szerint Magyarországon alkotmánysértőek lennének a jelenlegi német szabályozások, amelyek az áldozatok védelmét teszik lehetővé. A pártok felelőssége A cikkíró szerint ez a fatális helyzet mindenekelőtt a szocialisták számlájára írható, akik a kommunisták utódpártjaként mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a kommunista bűnök tisztázását. A Fidesszel ellentétben nekik alig van igazolási kényszerük: tőlük nem is vár mást az ember. Az elvtársak hallgatólagos megértése nélkül ugyanis aligha lett volna lehetséges, hogy számos egykori III/III-as tiszt jövedelmező új állást találjon az államigazgatásban. A cikkíró megnevezte a parlament nemzetbiztonsági bizottságának titkárát, valamint a külügyminisztérium egyik munkatársát. A szerző szerint azonban a kaposvári polgármester személyében a Fidesznek is megvan a maga fekete báránya, valamint emlékeztetett a Defend Kft. tulajdonosára, és megemlítette Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját, valamint Szabó István filmrendező ügyét. A cikkíró idézte Ungváryt, aki szerint "technikailag egyszerűen lehetetlen", hogy a titkosszolgálatok aktákat hamisítottak. A tudósító szerint döntően a viszonylag enyhe Kádár-rendszerrel és az ugyancsak enyhe 1989-90-es átmenettel áll összefüggésben, hogy Magyarországon vontatottan halad a múlt feldolgozása. Megszólaltatta Kenedi Jánost, aki szerint Magyarország a "puha" Kádár-kommunizmust "kemény" demokráciára cserélte. A Szovjetunió pénzmosási központjaként különleges státust élvezett, amelyhez a törvények szándékos semmibevétele is hozzátartozott - ami máig meghatározó magatartás. Kenedi a politikai elit egészét felelősnek tartja a visszás állapotokért, és Tartuffe-nek nevezi Orbánt. A régi elit zsarolja és kompromittálja Magyarországot, amely megmerevedett és lemondott a múlttal való szembenézésről - sajnálkozik Kenedi a cikk végén. |