Dr. Torgyán József | A hazugság atyja |
|
"Most itt állunk, mindenünktől megfosztva, pőrén, a hazugságok özönében. És a magyar nép fele, értelmiségének jelentős hányada még mindig a „sültgalambot” várja, hátha Gyurcsány, Kóka és Veres felvirágoztatja az országot. Mi kell még, hogy ez a nép végre visszatérjen a hitéhez, és észhez térjen?" Mefisztofelész – a Sátán, a Hazugság Atyja.Minden bűnök legfőbb forrása a kevélység, az Isten-tagadás, a hazugság. Soroljunk fel néhányat a jelenleg legaktuálisabb hazugságok közül! Az első hazugság: Orbán Viktor szerint – nem a legfőbb! – az egyetlen probléma Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személye; magyarán: ha nem Gyurcsány lenne a miniszterelnökünk, hanem Orbán Viktor, Bod Péter Ákos, Dávid ibolya vagy éppenséggel Szili Katalin – nos, akkor Magyarország minden alapvető problémája mintegy varázsütésre, egycsapásra megszűnne. Ez nem igaz! Sajnos a prejudikált miniszterelnök-csere csak a kvázi-statáriumot szüntetné meg, az életünk minősége hosszabb időn át lényegileg mit sem javulna. Meg kell jegyeznem, hogy a Gyurcsány-szindróma jogi és egyéb természetű kezelését illetően rendelkezünk – ha más forrásból nem, a világirodalomból – tökéletes analógiával. Nevezetesen: Herman Wouk, a „Zendülés a Caine hadihajón” című, precedens értékű remekművéből kiderül a helyzet megoldása. A második hazugság: Orbán szerint 1990-ben Magyarországon rendszerváltás történt; mi több, ennek a rendszerváltásnak személy szerint ő lett volna, legalábbis az egyik legfőbb vezére. Ezzel szemben csak annyi történt, hogy az ún. „rendszerváltók”, egységes komprádor burzsoáziát alkotva, fúzionáltak az ún. reformkommunistákkal, és - miután Júdás-pénzként lecsípték 10-20 %-os jutalékukat - fillérekért eladták a működő tőkét a szupranacionális társaságoknak, s kiszolgáltatták Magyarország vagyonát, minden értékét, lakosságát és földjét a globalizációs háttérhatalomnak, a nemzetközi pénzoligarchiának. Az első hazugság „kezelésével” is összefüggésben – nagyjából mindent előről kell kezdenünk; a kapitány leváltása csak az első, ám szükséges lépés. A magyar nép a rendszerváltásnak és az európai-úniós belépésnek eddig csak hátrányát látta, ezért elemző értékelés után le kell vonni a szükséges konzekvenciákat. Minden politikai lépésnek a nép, a nemzet érdekét kell szolgálnia. A harmadik hazugság: Francis Fukuyama, amerikai történész-politológus, az amerikai és a világ-demokratúra egyik fő apologetája szerint „a liberális demokrácia világméretű térhódításával a történelem, a társadalmi fejlődés véget ért”, ami magyarul azt jelenti, hogy a liberális polgári demokrácia – mármint annak amerikai modellje, melyet Magyarország is másol – a létező legtökéletesebb politikai-társadalmi berendezkedés, így az emberiség következő korszakaiban bármilyen jelentősebb változás már csak a kialakult kereteken belül képzelhető el, tehát forradalmi változásokra többé nincsen szükség. Ez nem igaz, pusztán csak az amerikai modell önvédelme. Valójában a fejlődés soha nem áll meg, más szóval ilyen értelemben is: ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen „ember tervez, Isten végez”. Hazai bölcs rendszervédelmező politikusaink és politológusaink (a fő együttműködő haszonélvezők) az importált mákonyt úgy interpretálták, és főleg úgy fordították le az egyszerű emberek nyelvére, hogy: a liberális polgári demokrácia amerikai modelljének adaptálásával Magyarországon elérkezett a kánaáni időszak, vagyis automatikusan megvalósult 1848 és 1956 minden fontos követelése. Mostantól már csak kisebb-apróbb módosításokra, kiigazításokra van szükség; nyilván ilyen kisebb kiigazítás lehet az is, amikor bevezetik az életbenmaradási adót, vagy elhantolják az orvosi ellátás nélkül maradtakat, vagy amikor az ingatlan-adó bevezetése után majd felvásárolják maradék otthonainkat is, vagy amikor kihúzzák a kisgazdák lába alól az utolsó talpalatnyi földet is, takarékosság és versenyképesség fokozása jogcímén. Nem igaz! 1848 és 1956 követeléseiből, álmaiból mindmáig nem valósult meg semmi. Így alapvető hazugság az is, miszerint egy forradalmat lehetséges vértelenül, súlyosabb áldozatok nélkül is megvívni. Hazugság az 1990-es magyarországi rendszerváltást csendes forradalomnak beállítani, ugyanis ha az előző rendszer kommunista elitje, a nómenklatúra – hogy vagyonát és hatalmát átmentse – minden lényegi kérdésben kiegyezik a politikai változást követelő, feltörekvő új „polgári” elittel, az nem más, mint zsarolás, politikai korrupció; a velük kiegyezők pedig a legkevésbé sem „csendes” forradalmárok, sokkal inkább a valódi változások nagyszájú elárulói. Forradalmi változás csak valódi forradalomtól remélhető, mely pedig szükségszerűen bizonyos áldozatokkal jár. Ugyanis: valamit - valamiért. Kockázat és áldozat nélkül nincs gyökeres megújulás. Más kérdés, hogy az indokolt áldozatok árán megteremthető egy új élet kezdésének esélye, ami megfontolandó. A negyedik hazugság: A rendszerváltó Antall-kormány deklarálta, miszerint mindazokat a szociális és egyéb vívmányokat megőrzi, amelyeket a leváltott szocialista rezsim garantált állampolgárai számára. Ma már tény, hogy ez a szép ígéret írott malaszt maradt csupán, a megszűnt előnyöket új hátrányokkal cserélhettük fel. A lényeg igazán röviden megvilágítható: Tété és Tébé. A „TT”-rövidítés a társadalmi tulajdont jelölte, s azt jelentette, hogy Magyarország minden termelő és egyéb vagyona („a Gyár”) mindenkié, állampolgári jogon. E jogunktól aztán rövid úton megrövidítettek bennünket, amikor a nép akaratát meg sem kérdezve, gyakorlatilag egy tál lencséért elkótyavetyélték a teljes népvagyont, ahelyett, hogy népi részvény formájában szétosztották volna, mint például a csehek. A „TB”-rövidítés a társadalombiztosítást jelölte, amely szerint minden magyar állampolgár alanyi jogon jogosult az ingyenes társadalombiztosításra, ezen belül a legmagasabb színvonalú szakorvosi ellátásra, továbbá a ledolgozott évei (munkaviszonya) és keresete alapján számított nyugdíjra. Valamint mindazokra a szociális juttatásokra, amelyek a gyermekes anyákat, a családokat, a nagycsaládosokat (az otthonteremtést), a pályakezdőket, a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket és szegényeket, a betegeket segítik. Ehelyett most fizetőssé teszik az egészségügyet is, és a nemzeti vagyon, az állami költségvetés, az úniós pályázati pénzek után privatizálják a kórházakat, a társadalombiztosítási pénzalapokat is (több biztosítós modell). Felvetődik a kérdés: mikor szavazott a nép arról, hogy szabadítsák meg a kollektív társadalmi tulajdonától, a társadalombiztosításától, végül Magyarország termőföldjétől, a haza, fizikai valóságától is?! Mondanom sem kell, hogy a magyar nép ezt soha nem szavazta volna meg. Az ötödik hazugság: Magyarország (a Kádár-rendszer, az MNB, Fekete János) 1973 és 1989 között összesen 1 milliárd USD valódi hitelt vett fel, melyet kamatokkal együtt 12-szeresen fizetett vissza. A rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök – Németh Miklós – a hatalom átadása előtti utolsó pillanatban mégis talált 20,5 mrd USD „külső adósságot”, amely később 22-re emelkedett. Az 1990 és 2006 közötti - szintén 16 éves időszakban – Magyarország nemzetgazdaságának összesített adóssága minimum 140-160 milliárd USD-re növekedett, annak ellenére, hogy a különböző kormányok majdnem a teljes nemzeti tőkét eladták, szégyenletesen alacsony áron. Nos, ezek után joggal merül fel a kérdés: melyik gazdasági rendszer volt a hatékonyabb? Bizonyosan nem az, amelyik felszámolta a népvagyont és 8-szorosára növelte az eladósodásunkat; leépítette, működésképtelenné tette a nemzetállam minden klasszikus funkcióját, tönkretette az oktatást és a társadalombiztosítást, s felszámolta a szociális gondoskodás valamennyi elért vívmányát. Nem igaz, hogy ez a multinacionális magántőke, amely kisajátította Magyarországot, és az általa kitartott állam, jobb tulajdonos, mint a korábbi állam volt! A hatodik hazugság: Semjén Zsolt, a Fidesz által reinkarnált KDNP elnöke a napokban nyilvánosságra hozta azt a 10 évre titkosított kormány-előterjesztést, amely az aggasztó magyar demográfiai helyzet megoldására – pontosabban a nálunk működő multik munkaerőigényének perspektivikus biztosítása érdekében – hozzávetőlegesen 1 millió fő betelepítését tervezi, „ázsiai válságövezetekből”. Az elektronikus média (mindenekelőtt a TV2 és a közszolgálati televízió) a meghatározást azonnal „pontosította”, és legott kínaiak betelepítéséről kezdett beszélni. A kampányból megtudhattuk: Kína = válságövezet… Kérdéses, hogy kormányunk a terveit egyeztette-e a népi Kínával? Most itt állunk, mindenünktől megfosztva, pőrén, a hazugságok özönében. És a magyar nép fele, értelmiségének jelentős hányada még mindig a „sültgalambot” várja, hátha Gyurcsány, Kóka és Veres felvirágoztatja az országot. Mi kell még, hogy ez a nép végre visszatérjen a hitéhez, és észhez térjen?
|