Dr. Torgyán József | Madarat tolláról... |
|
Új elnököt választott az SZDSZ. A keresztény hitét és több mint ezeréves hazáját féltő hazafinak persze teljesen mindegy, hogy ki az elnöke ennek a minden értéket sárbatipró, a magyar nemzetnek mindeddig csak rombolást és pusztulást hozó pártnak. Amelynek - Torgyán Józseftől tudjuk, hogy -, szavazói nincsenek, csak szavazatai... A mi szempontunkból teljesen érdektelen, hogy Fodor Gábor vagy Kóka János neve fémjelzi-e az SZDSZ-t, hiszen ennyi erővel a fő böszmét is kikiálthatták volna elnöknek, mert nyílt titok, hogy ebben a kompániában már régen összenőtt az, ami egyébként is összetartozott. Éppen ezért csakis viccként fogható fel a helikopteres öltönykirály azon célkitűzése, hogy még jelentősebb legyen az SZDSZ részvétele a kormányban, hiszen mi lehet még annál jelentősebb, hogy mindent ez a törpe, de annál agresszívebb kisebbség irányít ebben az országban több mint egy évtizede?
És talán ez a kulcsszó az SZDSZ-t illetően, - az eltelt több mint egy évtized. Őszintén és találóan fogalmaz az a Budapest-szerte az álliberálisok álságos elnökválasztási komédiájára megjelentetett óriásplakát, amelyik Pető Iván fogvicsorgató dühét kiváltotta : „Köszönjük Elnök Úr! Az ellopott rendszerváltást és az ellopott liberalizmust !” - olvasható a miskakancsót az elválaszthatatlan LopStop táblájával ábrázoló hirdetményen. A hazugság ugyanis - csakúgy, mint a böszméknek -, a SZDSZ-nek is lételeme, egészen pontosan kötőszövete immáron több, mint 17 éve. Véget nem érő, e hasábokat jóval meghaladó felsorolás lenne, ha pontról-pontra számbavennénk mindazon bűnöket, amiket az SZDSZ mindeddig elkövetett a magyar nemzet ellen. A történelmi hűség kedvéért azonban - ha keserű szájízzel is, de - érdemes felidézni, hogy mit is köszöntek meg a plakátkészítők a most lelépő Kuncze Gábornak. Aki nem szenved emlékezet kihagyásban, az tudja, hogy nekik „köszönhette” Antall József és köszönheti egész Magyarország a rózsadombi paktumos módszerváltás óta tartó vesszőfutását, a kommunista adminisztráció és ügynökhálózat valamint a munkásőrség érinthetetlenségét, egyben hivatalban maradását, továbbá az egész magyar kulturális élet kicsontozását, nemkülönben a magyar nemzeti sajtó eltiprását. Elévülhetlen „érdemeket” szereztek az egész, magát a szabadság illúziójába ringató Magyarország megbénításában a rendkívül aljas módon megszervezett, hírhedt taxisblokád levezénylésében. Az SZDSZ a létezése óta élen jár a magyarság megalázásában, hiszen ők akarták a Szent Koronát svájci sapkára cseréltetni, ők azok, akik a magát nyíltan leszbikusnak valló politikusukkal(?) az élen olthatatlan gyűlölettel törekednek a Turul- szobor elpusztítására, és szintén ők azok, akik ordenáré hazudozással, ordas indulatokat keltve, az Árpád-sávos, történelmi ereklyénknek számító lobogónkat is sárba tiporva. „Érték-központúságukat” jól jellemzi, hogy soha nem tartották szükségesnek elhatárolódni a katolikus értékeket vagy magát Jézus Krisztust gyalázó megjegyzésektől valamint „performance”-októl, ugyanakkor vehemensen elhatárlódásra szólítottak fel minden jobboldali politikai erőt bármilyen vélt, általuk rasszistának bélyegzett megnyilvánulás esetén. Soha nem felejthetjük el nekik, hogy több mint egy évtizede világszerte megannyi sajtóorgánumban és politikai fórumon imamalomként ismételgetett hazugságaikkal, hol suttogó propraganda formájában, hol nyílt de álszent segélykiáltásként ők ültették el a külföldiek fülébe a bogarat, miszerint hazánk egy antiszemita, náci és fasiszta ország lenne. Számukra mindegy, hogy ez nem igaz, mindegy, hogy lassan a Lajtán túl is cinkeltnek látják a „antiszemita-kártyát”, mindegy, hogy jeles, közéleti, köztiszteletnek örvendő zsidó személyiségek erősítik meg mindennek az ellenkezőjét: ők csak fújják a magukét, a rövid pórázon, kézben tartott sajtójukon keresztül. Nem utolsó sorban az SZDSZ-nek köszönhetjük a „jó” Demszky Gábort, aki a világváros hagymázas lázálmától hajtva, tehetségtelenségének és gátlástalanságának rabjaként élhetetlenné és járhatatlanná tette a korábban méltán oly büszke, egykor csodaszép Budapestet. A fővárosi anzikszk pedig nem lenne teljes annak megemlítése nélkül, hogy a hosszú éveken keresztül SZDSZ-uralta Zuglóban kizárólag a négy éves Fidesz-korszakban avathattak emléktáblát a családja szeme láttára, bolsevik pribékek által gyáván és bestiálisan kivégzett gróf Tisza István, Magyarország törvényes miniszterelnöke emlékének, egykori villája falán. S, hogy a közelmúltban viselt dolgaik se merüljenek feledésbe: az SZDSZ politikusai azok, akik a gyermekpornót legalizálni szerették volna - nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült -, és szintén ők járnak élen gyermekeink teljes agymosásában, a korábban világszínvonalú közoktatásunk lebutításában. A most elnökké választott törpe Napóleon dönti jelenleg is nyomorba a vidéki Magyarországot, megszüntetve a kispostákat és vasúti szárnyvonalaik felszámolásával elvágva falvainkat a külvilágtól. Mert ugye azt senki nem veszi komolyan, hogy az SZDSZ - mint ahogy az a híradásokban elhangzott - a vidék pártja kívánna lenni...Ez - sarkított példákkal élve - olyan abszurditás, mintha Kun Béla és Szamuelly Tibor a magyar vidék felvirágoztatására esküdött volna fel, vagy mintha az izraeli miniszterelnök Palesztina felemelését tenné kormányprogramja céljává. Talán az sem véletlen, hogy az SZDSZ minisztere az a szakmájában eddig mindenhol csődöt mondó „reformer”, aki „programját” végigerőszakolva - ha hagyják -, talán még a magyarság kiirtására is képes lesz egyszemélyben. Mi több, ahhoz sem fér kétség, hogy a most szintén általuk kicsontozott, nevében talan nem sokáig Magyar Rádiónak még a helyét is bevetnék sóval, ha rajtuk múlna. A több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező rádiós újságírókat, szerkesztőket mindenesetre - a hírek szerint - napokon belül tömegével hajítják majd az utcára, a sajtószabadság nagy dicsőségére. Azt kell tehát látnia minden gondolkodó magyarnak, hogy ez az „élcsapat” mindent megtesz azért, hogy a történelmi Magyarországnak még az emlékét is kiradírozzák, az egyébként már több ízben így is meghamisított történelmünk lapjairól, s nem nyugszik addig, amíg emlékezni akaró és ősei emlékei előtt fejet hajtani képes magyar él e kies honban. Ha tehát az eltelt tizenhét év alatt bárkinek bármiféle kétsége is maradt volna az SZDSZ valóját illetően, az minden bizonnyal nem ebben az országban él. Reménykedni egyedül a szavazók - általunk életre lehellni kívánt - józanságában lehet, hogy miután országszerte eltakarították az önkormányzatok éléről az SZDSZ embereit, majdan az elkövetkezendő választáson - ha lesz egyáltalán - végleg útilaput kötnek a „jómadarak” talpára, hiszen amíg az SZDSZ parlamenti pártnak mondható, nem lesz béke a belpolitikai életben. Rómának volt egy Cato-ja aki rendíthetetlenül ismételgette mindig a szenátusban a Karthagóra vonatkozó szállóigévé vált felhívását.Bár idővel, de azét Cato-t meghallgatták az istenek és valóra vált Cato álma. A nemzeti oldalon sajnos nem született még egy Cato. Pedig igény lenne rá.... |