A szakmai igényesség magától értetődő szempontja helyett, megmondóemberek posztra állítása kelt nyilvánvalóan nagy elégedettséget a balliberális médiafogyasztók megkérdőjelezhető nagyságú táborában, és ez nem változik, illetve nem változott sem az évtizedek során, sem az ún. rendszerváltozás folyományaképpen. Az, hogy kire hat ez, kinek lesz ettől erősebb a balos öntudata, még megválaszolandó kérdés. De amikor ezeket a „beszűkült” mondatokat olvasom, az első gondolatom mindig az, hogy nincs új a nap alatt. Mert ha másra, úgymint például jóléti kiadásokra, az egészségügy fejlesztésére, infrastrukturális beruházásokra nem is, de a jól odamondás túl magas felkészültséget nem igénylő, és nem mai keletű mesterségének művelésére mindig volt odaát bőségesen muníció, pénz, paripa, és fegyver. Írásomat azzal kezdtem, hogy igényességi szempontokkal nem fárasztja magát, és így társadalmi, gazdasági összefüggéseket sem vizsgál a megmondóember. Mert azt azért nyilván nem gondolja senki, még odaátról sem, hogy az ilyen bértollnoki írásokból tárgyilagos képet kap az ország gazdasági helyzetéről, a politikai paletta alakulásáról. Ezért én itt és most ezt, mint egy sajátságos „hiánypótlást” megteszem. Vegyünk hát szép sorban három ilyen a balliberális médiumokban felbuggyanó esetet, s – némi kiegészítéssel - tegyük teljessé a képet ! Különösen azoknak ajánlanám ezt az új ismeretszerzést, akik eddig azért szokták olvasgatni ezeket az odamondogató írásokat, hogy ezáltal az elégedettség érzésüket a lehető legmagasabb nívóra emeljék.