Dr. Torgyán József | A gazdasági fejlődés kulcsa a tőkésmérnök kezében van |
|
2006.10.25 A magyar társadalom minden rétegéhez hasonlóan a hazai mérnökök is megszenvedték az 1990 utáni időket, ezért a kedvező előjelű változások mellett említést kell tenni arról, hogy mára jelentősen mérséklődött a tudományos szféra anyagi támogatása. A kutatóintézetek kapacitása kb. a 20%-ára csökkent, ezzel egyidőben pedig a találmányok száma is visszaesett. Míg 1990 előtt kb. 1800-2000 találmány született évente, 1990 után már csak kb. 350-et nyújtottak be a hivatalokhoz. A 2000-es ezredfordulón a mérnök foglalkoztatás sajátos képet mutat. Mind a hazai, mind pedig a külföldi cégek szűkítik a kutatás-fejlesztés, és bővítik a marketing területén alkalmazottak számát. A hazai mérnökréteg jövedelme eközben - más szakmákkal egyetemben - jelentősen elmarad a nyugati fizetésektől. Bár a ‘90-es évek elején a mérnökök még számíthattak a gyors bér felzárkózásra, 2000-től még annyit sem kapnak, mint amennyire a korábbi gazdasági folyamatok alapján számíthattak volna. Magyarország kivételével világszerte elismert, hogy a mérnökök meghatározó szerepet játszanak a társadalmak anyagi-technikai fejlődésében, ezért a mérnöki jövedelmet a társadalmi hasznosságukkal arányosan, vagy annál még kedvezőbben is igyekeznek honorálni. Ha ebből a szempontból nemzetközi kitekintésre vállalkozunk, vizsgálatunk*azt a szomorú tényt igazolja, hogy azon országok, amelyek jelentősebb gazdasági fejlődést igyekeznek elérni, aránylag nagyobb jövedelmet biztosítanak a mérnökök számára. (lásd Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország) A diagrammon az is jól látható, hogy a hazai mérnökök jövedelme - a GDP-hez mérten - messze elmarad a nyugati országokhoz, de még Csehországhoz és Lengyelországhoz mérve is. A fentiek mellett figyelembe kell venni egy nagyon fontos gazdasági jellemzőt, mégpedig az ország tőkeállapotát. Emlékeztetni kell rá, hogy a ‘90-es évek második felében nagymértékű külföldi tőke érkezett az országba, aminek lendülete az ezredfordulón is jórészt megmaradt. Így a 2004-es uniós csatlakozás után még inkább számítani lehetett a folyamat erősödésére. Ezzel szemben Magyarországon a gazdasági elemzők számára nyílt titok, hogy 2006-ra a külföldi tőke beáramlás az uniós tagság mellett sem nő, sőt a beruházási tervek egyenesen csökkennek a jövőben, ami vitathatatlanul aggasztó előjel a hazai tőkefejlődés számára. Mivel az egy főre jutó hazai termelőtőke nagysága egyébként is jelentősen elmarad a nyugati országokétól, a jelenlegi tőkenagyság már kevésnek bizonyul majd az életszínvonal további emeléséhez. Ez esetben Magyarországon a fejlődés a maihoz hasonlóan lassú és vontatott lesz. A belső tőkegyarapodásra a mélyreható gazdasági szemléletváltás közepette kell megkeresni a kívánt növekedést elősegíteni képes társadalmi rétegeket. Ezek korunk minőségi elvárásainak megfelelően vitathatatlanul csak azok lehetnek, akik a legkorszerűbb, versenyképes szakmai ismeretekkel vannak felvértezve. A kiemelkedő lehetőségek tárházát a hazai mérnöktársadalom rejti. Ezt kell kiaknázni és hasznosítani a jövőnk számára. Ehhez persze egy konkrét állami programot szükséges meghirdetni, amelynek kialakításánál érdemes okulni Japán és Olaszország 1945 utáni gazdaságépítési elveiből. Egyik korszakos megoldás lehet a tőketeremtéshez, a hosszabb távon érvényesülő adókedvezmény, míg a másik irány a kutatás kiszélesítése kell, legyen. Muszáj arra törekednünk, hogy a hazai kutatás - akár állami, akár magántőke bevonásával - legalább az 1990 előtti teljesítőképességét elérje! Ez jelentős mértékben hozzá tudna járulni a hazai árufejlesztésen keresztül a tőkenövekedéshez is. Nem beszélve arról, hogy jelentős mérnökbázisnak adna munkát. Tőkésmérnökökre van szükség ! Kézenfekvőnek tűnik egy “tőkésmérnök-program” beindítása. Emlékeztetni kell rá, hogy a ‘80-as évek elején a mérnökréteg a műszaki vállalkozások alapításában élen járt. Általuk kialakult egy jelentős tulajdonosréteg, amely a ‘90-es években is részben fenn tudott maradni. Számuk azonban mára kevésnek bizonyul egy jelentősebb hazai tőkerendszer létrejöttéhez. Ezért 2006 után a tőketeremtésben olyan helyzetet kell kialakítani, mint amilyen a ’80-as években egyszer már működött a vállalkozások körében. A mérnökrétegnek újra a tőkés vállalkozások élére kell állnia. Hasonlóan, mint az 1800-as évek utolsó évtizedeiben, amikor kiemelkedő volt a hazai mérnökréteg prosperitása és gazdasági jelentősége. Ha ez a “mérnök-reneszánsz” megismétlődik, akkor egy minőségibb tőkésréteg jöhet létre, s egyben egy új tőkés időszakot nyit meg az ország újkori történelmében. Végezetül fontos figyelmeztetni arra, hogyha a mérnökréteg életében nem következik be jelentősebb változás, akkor kellemetlen “evolúciós” átalakulás indul el. Az orvosok esetében már jól érzékelhető a kivándorlás, ami a mérnökök számára is követendő példát jelenthet. Ez már most csábítónak tűnik sokak számára, de ezzel a hazai gazdaság el is veszítheti a legtörekvőbb rétegét. Napjainkra a nyugati világban is betöltik a mérnöki pozíciókat, nem beszélve azokról az ellenérzésekről, amelyeknek jelei a befogadó nemzet részéről megmutatkoznak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fiatal mérnökréteg esetében bizonyos területeken már itthon is elhelyezkedési gondok mutatkoznak. Az új munkavállalók egyre több esetben alacsonyabb minőségű, pl. technikusi munkakörben helyezkednek el. Ezért lehet egyfajta kitörési út a fiatal mérnökréteg számára, hogy mielőbb vállalkozása és végül termelői tulajdona legyen. Nagyon fontos, hogy a fennálló helyzetről elmélyültebb szakmai vita alakuljon ki. Várjuk ez ügyben olvasóink javaslatait, észrevételeit, a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen. Molnár Ervin okleveles villamosmérnök
|