Dr. Torgyán József | A hazaszeretet értéktisztelet |
|
2006.10.25 Mi az oka annak, hogy nem ítélkeznek hasonlóképpen az internacionalizmusról, amely valójában a nemzetek eltemetését jelenti? (az „inter”, latin értelmezés szerint elöljárót jelent, szószerkezetben: közti, közbeni, stb. – az egyik angol jelentése magyarul – eltemetni, elásni!). Az a rengeteg kín, vér és mocsok, ami az internacionalizmushoz tapad, nem teszi kétségessé az angol értelmezés mögött meghúzódó eredeti és mérhetetlenül aljas szándékot. Ha az internacionalizmusról, mint politikai fogalomról lekaparjuk a zománcot, rájövünk, hogy tulajdonképpen a szétszóratásban élők sovinizmusa: a kozmopolitizmus egyeduralmi törekvése búvik meg alatta. Ők azok, akik a népi-nemzeti tudat bármiféle megnyilvánulását röptében „szélsőségesen nacionalistának” bélyegzik, holott ez az önmeghatározás egyetlen más nép, vagy nemzet esetében sem fogalmazódik meg a többi nemzet rovására. Marad tehát a kérdés, hogy az internacionalizmusnak miért van szüksége arra, hogy a világ színeit adó nemzetiségeket, és etnokultúrákat valami jellegtelen szürke masszává gyúrja. Ez a szándék aligha fogalmazódik meg nyíltan, hiszen nemzeti érdekeket és érzelmeket sért, de az újkor és a jelenkor történelmében egyre agresszívabban jelen van. Gondoljunk csak Lenin, Sztálin, Trockij, Szamuely, Kun Béla, Rákosi, Kádár „munkásságára”. Az eredeti szándék és motiváció nem szűnt meg, ma is mindennél erősebben munkál, csak ma globalizációnak nevezik. A népek és nemzetek lelkében az internacionalizmusnak és a globalizmusnak helye nincs, mondhatnánk: gyökértelen kreatúrák, természetellenes jelenségek az ultra-liberális pénzhatalmi világrendszer szolgálatában. Valódi arcukat és a szándékot elrejtik a mindenki által kívánatos nemzeti és szellemi szabadság valódi értéke mögé, így rendelve alá a nemzeteket a globális pénzhatalomnak. Mert a globális uniónak nincs szüksége nemzetekre, nemzetállamokra. Ezzel szemben szüksége van globalizált világra, központosított hatalomra, multikultúrára, közös fizetőeszközre. Ez az áthidalhatatlan különbség pedig exportált háborúkat jelent! Vajon gondol-e ma a magyar polgárság nagyobbik része arra, hogy az önzésre való nevelés és a nemtörődömség nálunk széles kaput nyit a szélsőséges ultraliberalizmusnak arra, hogy még a konzervatív, becsületre, erkölcsre és nemzeti tudatra nevelő családok következő nemzedékében is zavart keltsen. Mindennapjaink életében tapasztalhatjuk, hogy ahol a vazallusok és hamis próféták az internacionalista- ultraliberalizmus kegytárgyait - mint „globális, multikultúrális” értéket - nemzeti ereklyeként árusítják, ott az erkölcsi zuhanás elkerülhetetlen, nem kímél nemzetet, embert, intézményt és kormányokat sem. Ilyen környezetben a régi és az új nemzedék, csak az élet trágárságával, az elaljasulással és a pusztító erkölcstelenséggel találkozik. Mi lesz a Magyar Nemzet sorsa, ha már erre is képtelen reagálni? Most nincs mivel büszkélkednünk. Büszkék majd csak akkor lehetünk, ha minden gyermek – akiből később polgár lesz – akit a család és az iskola nevel, megismeri a nemzet valódi értékeit, történelmét, kultúráját, politikáját – a nemzet nagyságát. Nemzeti öntudattal tartozni csak ahhoz az értékhez lehet, amit ismerünk, és ezáltal tisztelünk, mert akkor ha kell, harcolni is tudunk és fogunk is érte. A liberál-internacionalizmus gátlástalan törekvését kiértékelni és hatásosan védekezni ellene csak úgy lehet, ha elméleti alaptalanságát és megjelenési módját egymással szembeállítva, tiszta képet alkotunk róla. Akkor lehullik a lepel és az apró, jelentéktelennek tűnő részletek összerakása után a megdöbbentő és rémisztő valóság gyötrelme lesz úrrá az emberen. Világossá válik, hogy a mérhetetlen önzés és gyűlölet az, ami egyben tartja és működteti ezt a kalmárszellemű halmazt. Csak az egyetemes emberi értékeket és jogokat figyelmen kívül hagyó – de mindezt birtokolni vágyó – öncélú akarat állhat e szándék mögött. A természet ereje által megteremtett világ és benne az ember személyiségi értékeit tagadni ugyan lehet, de a népek és nemzetek - köztük a Magyar Nemzet - jelentőségét vitatni viszont nem. Mindaz, ami a természet rendjével ellentétesen működik csak káoszt teremt, és pusztuláshoz vezet. Ha ez a sötétségből előbújó antianyag győzedelmeskedne az emberiség fölött, úgy számíthatunk az alkotóerő válaszára, mert a természet kérlelhetetlen, de sajnos nem függ az emberi igazságérzettől. Nehéz a józanság és bölcsesség útján maradni, mert ez az út tele van csapdákkal, ezen az úton leselkednek ránk az álruhába öltözöttek, a farizeusok és a hamis próféták. Mindezek tudatában, megfelelő módon és elemi erővel kell küzdeni a nemzet, a nemzeti érték és a nemzeti érdek pusztítói ellen. - Petráss László -
|