Dr. Torgyán József | Weiner Albert: |
|
1956-ban elmondtuk versben, zengtük dalban, hogy bús tegnapra víg holnap köszönt. Mert nem kívánunk újabb vérözönt, hisz’ elhullott már annyi jó magyar, s a nép most békét, megnyugvást akar. 1956-ban az októberi nagy viharban már verve volt a Vörös Góliát, s a szabad világ bennünket csodált. De Szuez miatt magunkra hagyott S az orosz ismét orvul ránk csapott. 1956-ban a novemberi csatazajban az éteren át küldtük jajszavunk, hogy gyilkosoknak karmában vagyunk, és gyarmattá lesz ismét a haza, ha győzni fog az árulók hada. 1956-ban a nemzetmentő szörnyű harcban a halál könnyen, gyorsan aratott. A hősként elhullt több ezer halott Még évtizedek múltán is perel, Mert halálukért senki sem felel! 1956-ban legázoltan is hittünk abban, hogy annyi vér és szenvedés után, egy eljövendő jobb kor hajnalán a szent szabadság napja felragyog, s a KERESZT, legyőz minden CSILLAGOT! 1956-ban Így…És MA? Hogy higgyünk abban, ha az „új világrend” gáncsot vet nekünk, s szenvedni látom népem és velük együtt szenvedek… mert ITT, a LÉLEK is beteg… Míg el nem űzzük újabb zsarnokunk: Kifosztott ország, gyarmat maradunk… /2006. októberében, az 50. évfordulóra emlékezőn…./
|