az, amit megengedett magának az a magyarországi multinacionális cég elnöke, akit a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Állandó Bizottsága idézett be – két alkalommal is –, hogy meghallgathassa, megfelelnek–e a valóságnak azok a hírek, miszerint tömeges elbocsátásokra készül. Miután az elnök úr az egyik meghívásra sem reagált, és nem ment el az országgyűlési meghallgatására, azt az arcátlan üzenetet küldte a magyar szuverenitást megtestesítő Országgyűlésnek, hogy a meghallgatására szóló meghívó magyarul íródott, ő pedig nem tud magyarul.

Noha mi Szent István királyunk óta befogadó nemzet vagyunk, tehát minden külföldit szeretettel fogadunk, megdöbbentőnek tartom, hogy a multinacionális cégek olyan személyeket állítanak a magyarországi vállalkozásaik élére, akik nem tudnak magyarul. Ez nem csak a magyar szellemi elit egészének, hanem e cégek alkalmazottainak semmibevétele, és hazánk lenézése is. De a tárgyalt esetben nem lehet ennek a megállapításnál leragadnunk. Tovább kell mennünk. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy amikor a magyar ügyfelek által a cége számára milliárdokat jövedelmező multinacionális vállalat elnökeként elvárta, hogy a Magyar Köztársaság biztosítson a cége számára olyan előnyöket, amelyekről a magyar vállalkozók nem is álmodhatnak, akkor miért nem hivatkozott arra, hogy ő nem tud magyarul, ezért nem fogadhatja el a felkínált előnyöket. Gondolom, hogy akkor sem hivatkozik erre, amikor a magyarok által eszközölt befizetések döntő többségét a külföldi bankszámlájára átutalja.

Jó lenne megtudnunk, hogy ha az amerikai szenátus idézné be az érintett urat, akkor elutasítaná–e azt éppoly pökhendiséggel, mint tette azt a Magyar Köztársaság Országgyűlésével. Vagy visszautasítaná–e a franciákat, netán a németeket azzal, hogy nem tud se franciául, se németül. Velünk azonban packázott. Nemcsak fittyet hányt a magyar szuverenitásra, hanem arcpirító módon kezelte le a magyar államiságot képviselő Országgyűlést. Ha ezt megtorlatlanul hagyjuk, önmagunkat is megalázzuk. Mit kellene akkor tennünk?

Ha volna a magyar érdekeket maradéktalanul képviselő Országgyűlés és kormány, akkor haladéktalanul ki kellene utasítani hazánkból a legfőbb államhatalmi szervet megalázó személyt, hogy megértse ő is és a magyar nép munkájának minden haszonélvezője, hogy ha a mi zsebünkben akar kotorászni, akkor a mi jogrendünket is tisztelnie kell. Aki azt hiszi, hogy büntetlenül megalázhatja a Magyar Köztársaság Országgyűlését, a népfelség elvét a képviseleti demokráciában, a legfőbb államhatalmat megtestesítő szervet, az nem csak nem lehet előnyöket élvező vezető Magyarországon, hanem helye sem lehet közöttünk.
De bocsánat! Az illető csak az előnyök élvezésénél fogadja el a magyar nyelvet, a kötelezettségei kapcsán azonban már nem. Ilyenkor nem tud magyarul és tolmácsa sincsen. Ezért akként közlöm vele, hogy ő is megértse, latinul. Vegye tudomásul, ő a mi szemünkben

„persona non grata”.

Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy „nem kívánatos személy”. Ezért távozzon hazánkból, mert azt talán megérti a magyar nyelv ismerete nélkül is, hogy a gyarmatosítók nyelvezetét használó pökhendi külföldiekre a Magyar Köztársaságnak nincsen szüksége. Ezért menjen oda, ahol ezt a viselkedést még elfogadják. De remélem, nem sokáig.

Budapest, 2009. október 12.

Dr. Torgyán József
mint a
Torgyán–Kisgazda–Koalíció
elnöke