ügye ismét tragikus fordulatot vett, amikor a Fidesz–KDNP visszavonta az erre vonatkozó országgyűlési indítványát. Igaz, ez az SzDSz–MSZP magyarellenes blokkjának felróható okból következett be, azonban a trianoni (majd párizsi) békediktátumokkal a magyar állampolgárságuktól – az akkori nemzetközi jogba ütköző módon – megfosztott magyar millióknak ez nem jelenthet vigaszt. Mert ők csak azt látják, hogy az ügyük (a valamennyiünkre tragikus és szégyenteljes) december 5–i döntésünket követően – ismét nem volt elég fontos a számunkra. Pedig magyar–magyar között nem lehet „én ügyem–te ügyed” szindróma, mert valamennyi magyar ügy az összmagyarság közös ügye. Ugyan nincs kétségem aziránt, hogy a 2010–ben megválasztandó Országgyűlés első feladatai között lesz az ú.n. kettős állampolgárság megadása, mégsem mehetünk el szó nélkül a közelmúlt arcpirító közömbössége mellett. A Népszabadság a „Két referendum között?” című cikkében egyenesen abból indult ki, hogy „az idő nem sürget” holott (szerintem) már messze túl vagyunk a tizenkettedik órán is, amint azt a magyarság végveszélyét előrevetítő szlovák nyelvtörvény is tanúsítja. Ezért most, 2009. december 5–én a magyarság arculcsapásának évfordulóján – legalább az összmagyarság ügye melletti nyílt kiállásunkkal – helyre kell állítani a magyar nemzet (legalább virtuális) egységét. A területeink több mint 2/3–át és a lakosságunk több mint felét a trianoni diktátummal az akkor hatályos nemzetközi jogba ütköző módon vették el tőlünk (a Népszövetség alapokmánya szerint ugyanis területet vagy lakosságot egy országtól elvenni és más országhoz csatolni csak népszavazás folyamányaként lehetett), mégis sok millió magyar állampolgárt egy tollvonással fosztották meg az állampolgárságuktól. Most közeledvén ennek 90. évfordulójához, ugyancsak egy tollvonással kell visszaadnunk magyar testvéreinknek az állampolgárságukat. A 90 év megaláztatásait már nem törölhetjük el, mintahogy nem adhatjuk vissza a magyarellenes pogromokban meggyilkoltak életét sem. Nem adhatjuk vissza az ezer év alatt szorgos munkával létrehozott, majd egy tollvonással elvett vagyonukat sem és nem hozhatjuk helyre azt a gyalázatot sem, hogy a 90 év alatt több millió magyarnak kellett a vagyonát hátrahagyva elmenekülnie a szülőföldjéről, hogy legalább a puszta életüket mentsék.

Már nem lehet meg nem történtté tenni a magyarság ellen elkövetett népirtást, népünk és javai megcsonkítását. Most már csak egyet tehetünk. Adjuk vissza a népünknek azt, amit senki sem vehet el jogszerűen, a magyarságukat. Hogy legalább magyarként halhassanak meg az egykoron édes magyar földön, melyért az őseink a vérüket áldozták, de azt a trianoni nemzetveszejtők idegeneknek adták, ahol csak megtűrt kisebbség lehet az államalkotó magyar.

Szégyen és gyalázat ezért az, hogy közel 90 év alatt sem tudtunk (vagy mertünk) kiállni a véreinkért. Tovább azonban nem késlekedhetünk. És ha most, – legkésőbb 2009. XII. 5–én – az MSZP és valamennyi országgyűlési képviselő nem alkot törvényt arról, hogy az állampolgárságuktól jogtalanul, egy tollvonással megfosztott magyaroknak, ugyancsak egy tollvonással visszaadja az állampolgárságukat, akkor azzal nyíltan szembehelyezkednek a Magyar Köztársaság Alkotmányával. Az ugyanis kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”.

Ezen alkotmányos kötelezettségünknek a legkézenfekvőbb módon akként tehetünk eleget, ha megadjuk részükre a magyarságukból fakadó magyar állampolgárságot. És ha a Népszabadság munkatársa ehhez nem tartaná elegendőnek azt, hogy a magyar állampolgárokat nemzetközi jogellenesen fosztották meg a magyar állampolgárságuktól, akkor tekintsen ki a nagyvilágra és merítsen annak jogából. Én magam a világ más országainak gyakorlatából az izraeli példára hivatkozom, amely állampolgáraként védi a világban szerteszóródott zsidó népet, melynek minden tagját megilleti Izraelbe a hazatérés joga akként, hogy a világ bármely részén élő zsidó úgy mehet haza az őseik által megálmodott hazába, hogy más országoknak még csak ki sem adják őket. Ezért tanuljunk tőlük és minősítsük hazaárulásnak az olyan eljárást, amely néhány nap alatt állampolgárságot biztosít annak, aki Sukorón játékbarlang világot akar építeni, míg a sokat szenvedett magyarnak még 90 év alatt sem akarja rendezni az állampolgárságát.

Ezért alkotta meg a vezetésem alatt álló Torgyán–Kisgazda–Koalíció az „Ősiségi” és a „90 éves  törvényt”, hogy védje a magyarokat az idegen szívűekkel szemben, hogy a magyar magyar lehessen Magyarországon és a világban bárhol, ahová rossz vagy jó sorsa vezérelte.

Ha az Országgyűlés nem tenne eleget 2009. december 5–én a magyarságából fakadó kötelezettségének, akkor a Torgyán–Kisgazda–Koalíció nem csak pótolni fogja ezt a mulasztást az országgyűlésbe kerülvén, hanem kezdeményezni fogja a hazaárulók felelősségre vonását is.

Budapest, 2009. november 7.

Dr. Torgyán József
mint a
Torgyán–Kisgazda–Koalíció
elnöke