fogalma sem lehet Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak éppúgy, mint Bencze József országos rendőrfőkapitány úrnak, vagy éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány úr ellen az igazmondása miatt indított boszorkányüldözés során tett nyilatkozataikból legalább is ez a következtetés vonható le. Mert hová süllyedt annak az országnak az erkölcse, ahol a hatalmi elit eljárást kezdeményezhet egy olyan középszintű vezető ellen, akinek az egyetlen „bűne” az, hogy tényszerűen, a valóságnak megfelelően ad tájékoztatást a feladatkörében észlelt és közérdeklődésre igényt tartható kérdéskörben. Vajon mit kellett volna tennie Miskolc rendőrkapitányának? Netán hazudnia vagy a tényeket elhallgatnia?

Az öszödi nyelvújító kongresszus óta szinte elementáris erővel tört fel a magyar társadalomban a valóságnak megfelelő tájékoztatás iránti igény, tehát a kendőzetlen igazság megismerésének követelése. A valóság nem egyeztethető össze a gátlástalan hazudozással, a tények elferdítésével, de még csak a való tények elhallgatásával sem. Itt húzódik az a választóvonal, amely a cikk elején felsorolt vezetők erkölcsi értékítélete és a magyar nép természetes igazságérzete között meghúzható. Mert a hallgatás is lehet hazugság.

Mária országának erkölcsi pillérébe nem csak a ne hazudj valamennyiünkre irányadó kötelező parancsolata tartozik, hanem annak azon értelmezése is, miszerint nem csak a valótlan állítás hazugság, hanem az igazság szándékos elhallgatása is. Hazudni nem csak szavakkal, hanem a tények elhallgatásával is lehet. Ezért Pásztor Albert felelősségre vonása és elmarasztalása (akárcsak a figyelmeztetése erejéig is) súlyosan sérti az igaz szóra áhítozó tömegeket, mert az igazsággal szemben a sunyiságot, a tények elferdítését és elhallgatását, a gátlástalan hazudozást veszi védelmébe, míg az igazmondást bünteti.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 61.§.(1) bek. továbbá az Alkotmánybíróság 36/1994. sz. határozata, valamint a Legfelsőbb Bíróság 12. Pk. és 13. Pk. állásfoglalásai, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla számos döntése biztosítja a szabad véleménynyilvánítás alapjogát. Ezt az alkotmányos rendet az igazság–ügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány a megdöbbentő nyilatkozataival és intézkedéseivel megkérdőjelezte, a miniszterelnök pedig támogatta. Az alkotmányos alapjogok ellen törő személyek azonban közfeladatot nem láthatnak el, arra alkalmatlanná váltak. Ezért a posztjaikról távozniuk kell.

Remélem, hogy az alapvető emberi jogokat és szabadságokat veszélyeztető neo–ultraliberális erők nem fogják tudni az igaz szót a jövőben sem elhallgattatni. Ezért, ha Miskolcon Pásztor Albert rendőrkapitány úr azt fogja tapasztalni, hogy hajnaltájt a cigány lakosság olyan tömegesen fog a munkába igyekezni, hogy emiatt tumultusok keletkeznek a tömegközlekedésben, akkor arról félelem és megtorló következmények nélkül beszámolhat. De ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, ahhoz az alkotmányunkkal szembefordulóknak már nem lehet helyük a közéletben.


Budapest, 2009. február 3.