terheli a Gyurcsány kormányt és kiemelten Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert azért, mert Magyarországon igyekeznek a kialakult közvélekedést a cigányok által elkövetett bűncselekményekről hamisan tájékoztatni, vagy azokat elhallgatni, netán letagadni. A cigány elkövetők mentegetése és az, hogy nem a szervezett bűnözés cigány megjelenési formája hanem az erről szóló híradások ellen lépnek fel, szinte egyenesen vezetett a veszprémi tragédiához és az enyingi banda félelmet keltő akciójához. Az aranyaktól roskadozó, cigányokból álló bűnbandának az egész magyarság elleni támadásához. Mert senki ne ringassa magát illúziókban, az ártatlan veszprémi kézilabdázók lemészárlása elkerülhetetlenül magyarellenes visszhangot fog kiváltani a környező államok egyikében – másikában.

Olaj volt a tűzre, a tisztségének ellátására teljesen alkalmatlan igazságügyi és rendészeti miniszternek, Draskovics Tibornak az a nyilatkozata, miszerint a veszprémi tömeggyilkosok elkövetői köre nem hozható kapcsolatba a cigánysággal. Közben szinte a teljes román sajtó kendőzetlenül beszámolt (a magyar vezetők hazug nyilatkozataival szemben), hogy magyar cigányok a román kézilabdázó gyilkosai. Sajnálatos, de tény, hogy Svédországban Magyarországot már egyszerűen csak cigányországként emlegetik, nálunk pedig diszkréten elhallgatják még a nevüket is, ha bűncselekményt követnek el.

Nem lehet tehát nem szembenézni a tényekkel. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha én valamiféle kollektív–bűnözés vagy felelősség talaján állnék. Erről szó sincs. Sőt! Ennek még a gondolatát is a leghatározottabban elvetem! Azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a bűnszövetkezetben való bűnelkövetés a bűncselekmények elkövetésének legveszélyesebb formája. Ezért nem hunyhatunk szemet azon tény felett, hogy a magyar lakosság legfeljebb egy tizedét kitevő cigányokból kerülnek ki döntő számarányban a börtönlakók. A bűnszövetségben bűnelkövetésre szövetkezett személyek pedig – az őket mentegető politikától bátorítást kapva – már arra vetemedtek, hogy Siófokon legalább 200–250 személyből álló felfegyverzett cigányok az erejüket fitogtató felvonulást tartottak, hogy a békés lakosságot megfélemlítsék. Ezt nem tűrhetjük. Minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell lépnünk ellene.

Van teendő a cigánykérdés megoldásában, de a meghozandó intézkedéseknek semmiképpen sem szabad csak róluk szólniuk, hiszen ők csak egy részét képezik a magyar társadalomnak. Nem az egyesek által cigánybűnözésnek nevezett jelenség, hanem a bűnözés ellen kell fellépni. De az egyes bűnözői csoportok mentegetésével fel kell hagyni. Semmiképpen sem fogadható el a Draskovics–féle cigánymentő szemlélet, melyet bátorít a kormányfő fenyegető nyilatkozat sorozata, mely azok ellen irányul, akik a cigányok által elkövetett bűntetteket a nevükön merik nevezni. Mintha ők lennének az okozói annak, hogy az éppen szóban forgó bűncselekményt cigányok követték el. Nem a cigányok által elkövetett bűncselekményeket kell letagadni, hanem a valóságot a tényeknek megfelelően kell feltárni, amúgy magyarosan, igazul. Mert tenni csak így lehet ellene, éppúgy mint a rákos sejtnél. Ha nem veszünk tudomást róla, úgy elburjánzik, és menthetetlenné válik. Ha ellenben időben feltárjuk, akkor még gyógyítható.

Az erőszakos bűncselekményeket meg kell fékezni! Erre egyetlen mód mutatkozik: a bűnszövetségben, erőszakkal elkövetett bűntettek elkövetőit tényleges életfogytiglani börtönnel kell sújtani, melyből az elkövető az élete végéig szabadlábra helyezhető ne legyen. Ha ezt törvénybe alkotnánk, akkor nem csak a veszprémihez és enyingihez hasonló bűntettek lennének megelőzhetők, hanem meggondolnák magukat az ukrán, albán, szerb, orosz, olasz és egyéb bűnözői csoportok is, hogy Magyarországra települjenek. Ha véget akarunk vetni a bűnszövetségben elkövetett erőszakos bűncselekményeknek, akkor más országhoz képest sokkal súlyosabb büntetéssel kell sújtanunk az ilyen bűnelkövetőket, hogy messze elkerüljék hazánkat. Mert ha tudják, hogy Magyarországon az első bűnszövetségben elkövetett erőszakos bűncselekményért is ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés jár, úgy más országokat fognak kiválasztani a gátlástalan bűnözésük színteréül. Olyanokat, amelyek hajlandóak azt eltűrni.

Mi Szent István királyunk óta befogadó nemzet vagyunk. Ezért fogadjuk be a jövőben is a hazánk törvényeit tiszteletben tartókat, de az ellene szervezett formában fellépő bűnszervezeteket számoljuk fel, hogy ne veszélyeztethessék a békés élethez való jogunkat.


Budapest, 2009. február 16.