A Gazda (más szóval földműves, paraszt) szót nagybetűvel talán Ahura Mazda óta nem írták. Krisztus születése előtt 800–900 évvel korábban azonban még olyan kiemelt megbecsülésben részesültek, hogy a fenti néven még istennel is rendelkeztek. Sőt! Talán övék volt az első egyisten. De azóta nagyot változott a világ. A parasztot mindenki kifosztotta és nemegyszer rabszolgaként dolgoztatta. És így van ez manapság is. Nem csak nálunk, hanem a világon mindenütt. A parasztok még az EU–ban is csak hatodrangú állampolgárok. Mint voltunk valamennyien (pártonkívüliek) az állampárt idejében. Ezért különösen jól esett Dr. Morvai Krisztina cikke „Kedves magyar Gazda” címmel. Csak a kis betűvel írt magyar szó szúrta a szemünket. Mert minket nem akármilyen gazda, hanem a Magyar Gazda sorsa aggaszt. Ugyanis, ha a Magyar Gazda bérrabszolga lesz, úgy Magyarország sem lesz már a magyarok országa. A független Magyarország nélkülözhetetlen eleme a független Magyar Gazda. Ezért köszönjük a Magyar Gazda ügyének felkarolását. Miután azonban mi nem hiszünk abban, hogy dolgaink az EU–n belül már azzal rendbe hozhatók lennének, hogy oda még néhány képviselőt delegálunk, szükségesnek tartjuk, hogy magunk is jelezzük, a Magyar Föld és lakói ügyénél fontosabbnak semmit sem tartunk. Ezért üdvözöljük Dr. Morvai Krisztina e tárgyú cikkét.

Teljes mértékben helyeseljük a cikk azon kiindulópontját, hogy a magyar termőföldet 2011 után is magyar kézben kell tartani. Nem lehet azonban megfeledkezni arról a tényről, hogy „A Haza Nem Eladó” gondolatnak a Torgyán József vezetése alatti FKGP volt az eszmei megfogalmazója és  földjeink védelmezője. Amíg a Földművelésügyi– és Vidékfejlesztési Minisztérium ezen vezetés alatt működött, addig a magyar földek külföldi kézbe adása szóba sem jöhetett. Ezért is kellett száműzni a Független Kisgazdapárt elnökét az FKGP és az FVM éléről is. A magyar földek 2011–től külföldiek általi megszerezhetőségét biztosító Göteborgi (Koppenhágai) Szerződést a Fidesz kötötte meg, az FKGP–n kívüli hatalmi elit támogatásával, néhány nappal azt követően, hogy a kisgazda elnöknek távoznia kellett.

Az, hogy a földjeinket elvegyék tőlünk, már a rendszerváltoztatás forgatókönyvíróinak gondosan titkolt tervét képezte. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az általunk tudatos nemzetrablásnak nevezett ú.n. „spontán privatizáció” segítségével már 1986–tól (fokozódó ütemben) külföldiek kezébe átjátszották és becsödöltették a magyar élelmiszeripari feldolgozóipart. Ez egyenes út volt ahhoz, hogy minket a jogos mezőgazdasági nagyhatalmi törekvéseink megtorpedózásával a banánköztársaságok helyzetébe taszítsanak, és a világ létszámában robbanásszerűen növekvő népességének ellátásában kiemelkedő szerepet játszó termőföldjeinket a maguk részére megszerezzék. De ez a szándék csak a nagybirtokok létrehozásával és a paraszti tömegek kifosztásával volt megvalósítható.

Ezért nem akart egy négyzetcentiméter termőföldet sem visszaadni a Magyar Paraszt részére rendszerváltoztatás ürügyén a nagybirtokrendszer visszaállításán fáradozó Szadesz–Fidesz 1990–ben sem, amikor mi az 1947. XII. 31–i tulajdoni állapotok szerinti reprivatizációt (tehát a kisparaszti birtokok természetben történő visszaadását) szorgalmaztuk. Ekkor 200 hold – 116 hektár – lehetett a birtokolható földterület felső határa és nem lehetett magántulajdonban gyár sem. A mi programunk – szemben mindenkivel –a nemzetmegtartó paraszti társadalomtól az állampárt alatt elvett földjeinek visszaadása és a megélhetésük biztosítása volt, és az a mai napig is.

Az Unió a Fidesz kormány által kötött érvényes nemzetközi szerződés birtokában nem fog eltekinteni attól, hogy a tőke szabad áramlásának fejezetébe utalt földjeink külföldiek általi megszerezhetőségét 2011–től biztosítsa. Az idegen érdekek szolgálatába szegődött jelenlegi magyar hatalmi elit pedig ezt megakadályozni nem fogja. Hogy e jövőképünk nem légből kapott, hanem tényeken alapuló jogos feltételezés, alátámasztja az a tény, hogy a magyar termőföldek külföldiek általi megszerzésének tilalmát kimondó előterjesztéssel – az EU tagságunk keletkezése óta – sem a Fidesz, sem az SZDSZ, sem az MSZP–s és MDF–es képviselők nem éltek, akárhányan is ültek az Európai Parlament padsoraiban. Akkor miért gondolhatnánk, hogy most meg fogják tenni? Vagy, hogy eredményt hozna ennek felvetése akárhány Jobbik által delegálandó EU–s képviselő által is. Ez nem járható út! Mi hát akkor a megoldás?

2010–ben az ez idő szerint az országgyűlésen kívüli valóban nemzetféltő magyaroknak a pártpolitikát félretevő összefogása útján olyan erőt kell a Házba vinniük, amely létszámánál, eltököltségénél, tekintélyénél és tudásánál fogva képes lenne olyan törvényt hozni, amely a külföldiek földtulajdonszerzését megakadályozza. Ez nem lenne EU–ellenes és nem kellene hozzá más, mint az, hogy Franciaország, Dánia, (valamint mások) megoldásait beépítsük a saját védekező mechanizmusunkba. Pl. előírhatnánk, hogy termőföldet Magyarországon csak olyan személy tulajdonolhasson, akinek el kellene végeznie egy olyan egyetemet, melyet soha sem tudna eredményesen elvégezni. Emellett létre kellene hozni olyan falutanácsokat, melyek csak olyanok számára tennék lehetővé a föld megvételét, aki már legalább 5 éve személyesen művelte a földjét és el fogja látni mindazokat a feladatokat, melyeket a falutanács a részére előír. (Pl.: a pék feladatait is el kellene látnia amellett, hogy búzát termel, stb.) Millió egyéb dolgot is elő lehetne írni, a lényeg, hogy e feltételrendszernek a külföldiek közül senki se feleljen meg. Így „a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna”.

Van tehát megoldás. A lényeg az, hogy egységesek legyünk a Haza megmentésének szándékában. Dr. Morvai Krisztina cikke jól hat ebben az irányban. Azonban tudnunk kell, hogy az általa javasolt 7 pont kivétel nélkül az 1988. november 18–án a tevékenységét felújított FKGP programjának részét képezte. Programunkat a Magyar Gazdák állították össze és foglaltatták írásba, a Független Kisgazdapárt elnökével, aki azt az 1998. VIII. 8–i kormányba kerülésével az FKGP Agrár– és Vidékfejlesztési Stratégiája néven egyszerre párt– és kormányprogramként fogadtatta el. Ez a magyar agrárium hosszú távú feladatait részletesen taglaló stratégia megyénként, tájegységenként és mezőgazdasági művelésbe fogható termőföldekként is megfogalmazásra került, kitérvén a Magyar Köztársaság, mint a Magyar Nemzet részének régiós érdekeire is.

Az agrár– és vidékfejlesztési stratégiánk 20 évvel megelőzte a jelenlegi próbálkozásokat, melyek – mint fentebb már jeleztük –  a mi programunknak csak egy részét képezik. Tehát az általunk kidolgozott stratégia sokkal többet tartalmaz, mint a tőlünk elollózott törekvések. Ennek bármely elemét készek vagyunk ismertetni, amennyiben igény lesz rá.

Most azonban a legfontosabb a termőföldjeink magyar kézben tartása, mert magyar földek nélkül nincs (és nem is lehet) Magyarország. Ezért e program mentén kell megszervezni a lehető legszélesebb magyar összefogást. Nélkülünk e cél nem lenne elérhető, mert a „Haza nem eladó” elvét az elmúlt 20 év alatt kizárólag mi képviseltük. Igaz, a harcunk elbukott, mert a magyar tábor nagy része időben nem ismerte fel a törekvéseink fontosságát, ezért magunkra maradtunk. De 20 év után ez nem ismétlődhet meg újra, hanem most valóban össze kell fognunk. Minden magyarnak ki kell állnia a nemzetmentő törekvések mellett és vállt vállnak vetve kell harcolnunk a túlerő ellen. Ezt a harcot nekünk kell megvívnunk, nem bízhatjuk senki másra, különösen nem a köpönyegforgató MSZP–s, SzDSz–es, MDF–es és Fideszes erőkre. A magyar föld megmentése a magyarok ügye. Tehát a mi ügyünk.

Elég a szavakból! Térjünk át a tettek mezejére!

Budapest, 2009. június 4.

Ui:       A közös cikkben a Torgyán Józsefre történő utalások Petráss Lászlótól származnak.