lesz 2009, azonban az mégis lehetőséget teremt számunkra, hogy készüljünk a 2010. évi feltámadásra. Ugyanis 2010 nem jöhet el 2009 gyötrelmei nélkül. 2009–et azonban túl kell élnünk. Ez embert próbáló év lesz valamennyiünk számára, miután a világon végigsöprő gazdasági recesszió hazánkat csonttá soványodott állapotban érte. A feltámadásra ezért tömeges elbocsátások, éhező tömegek és kifosztott államkassza közepette kell készülődnünk. Közben nem felejthetjük el, hogy az országrontók leváltásával sem változik a tény, miszerint az elmúlt két évtizedben eltűnt a nemzeti vagyonunk közel 94 %-a, a rendszerváltáskor botor módon átvállalt 22 milliárd USA dollár államadósság időközben 200 milliárd fölé emelkedett, miközben a Magyarországon termelt értékek közel 94 %-át kisibolják hazánkból. A helyzet tehát tragikus, azonban még sem reménytelen. Miért? Mit kell tennünk, hogy feltámadjunk?
Mindenekelőtt nem csak el kell takarítanunk a jelenlegi neo–ultraliberális hatalmat, hanem olyan gyökeres változtatásokat kell végrehajtanunk az életünk minden területén, melyeket röviden új rendszerváltoztatásnak lehetne nevezni. Ezt azonban nem akarja a jelenlegi országgyűlési pártok egyike sem. Ők ugyanis a mai gazdasági viszonyok konzerválásában és abban érdekeltek, hogy fenntartsák az ez idő szerinti egypártrendszerként működő kétpártrendszert. Igaz, ezt a Fidesz és a Szadesz (SZDSZ) az ő hatalmi primátusukkal szeretnék elérni, tehát ilyen értelemben változást szeretnének elérni a hatalom gyakorlásában, de ez a lényegen mit sem változtatna. Maradna a neo–ultraliberális vezetés, csak az élen történne helycsere.
Ezért az új rendszerváltást elérni csak akkor lehetne, ha a feltámadást hozó 2010–es húsvétot megelőző böjtöt követő ünnepi asztalhoz már leülhetnének azok is, akiket a rendszerváltás veszteseinek szoktunk nevezni. Ma már ez a döntő többség. Ugyanis, ha csak a gázár–támogatásra jogosult, több mint 2 millió családból indulunk ki, ezek családonkénti 3 személlyel való számolása esetén is már legalább 6 millió koldussá nyomorított magyar testvéreinkről beszélhetünk. De ha figyelembe vesszük, hogy az életfeltételeiktől megfosztott kistelepüléseken (az ezer fő alatti és körüli falvainkban) élő lakosság önmagában többet tesz ki, mint Magyarország lakosságának egyharmada, melynek többsége büszkeségből soha nem igényelne a kegyelemkenyérből, akkor látható, hogy messze többen vagyunk, mint a minket adósrabszolgaságba döntők.
Ezt a többséget én a kisgazda eszmeiséggel áthatott nemzeti törekvésű magyarságnak szoktam nevezni. De minket kiszorítottak mindenből. Földből, piacból, munkából, vagyonból és hatalomból egyaránt. Ez az elnyomott többség a mai napig sem szólalhat meg sem a jobboldali, sem a baloldali médiában. Ha pedig igen, akkor csak lejárató módon. Fasisztaként, szélsőjobbosként, turulista nacionalistaként vagy éppenséggel segélyekből élő munkakerülőként, legjobb esetben pedig az idők szavát meg nem értő szellemi fogyatékosként, akiknek még ahhoz sincs joguk, hogy őseik sírjánál tiszteleghessenek.
Ebből a helyzetből kitörni, dolgainkat rendbe tenni, csak összefogással és a programjaink, valamint a teendőink összehangolásával lehet. Ezek közül a – teljesség igénye nélkül – csupán vitaindítóként felsorolok néhányat:
- A valóságos többpártrendszer megteremtése érdekében olyan nemzeti törekvésű erőt kell az országgyűlésbe bevinni, mely ellenőrző hatalomként szerepelhetne a jelenlegi egypártrendszerként működő kétpártrendszer két ereje között, hogy a mérleg nyelve szerepét betölthesse és szükség esetén az asztalra is csaphasson.
- Az állam szerepét jelentősen növelni kell, mert az „ember embernek farkasa” világában nem képes mindenki talpon maradni. Mindig lesznek olyanok, akikről gondoskodni kell. Ennek érdekében az energiaszektort, valamint az állam működését lehetővé tevő kulcs–iparágakat vissza kell államosítani.
- Tömegesen és azonnal új munkahelyeket kell teremteni visszaállamosítás vagy az áron alul privatizált vagyon egyszeri megadóztatása útján.
- Azonnali jelentős adócsökkentéseket és a bürokrácia felszámolását kell elérni. Ennek költségeit is a rendszerváltás haszonélvezőinek kell viselniük.
- Az új országgyűlésnek 90 (kilencven) napon belül olyan új alkotmányt kell alkotnia, mely teljes mértékben biztosítja a népszuverenitást. Az új alkotmánynak a magyar közjogi hagyományokra kell épülnie, beleértve a Szent Korona Tant és az európai keresztény eszmeiséget is. Ugyanezen idő alatt kell megalkotni az új választójogi törvényt is, melynek egyfordulósnak, 3 %-ra leszállított küszöbűnek és ajánlószelvény nélkülinek kell lennie. Az Országgyűlés létszámát 176 (egyszázhetvenhat) képviselőben kell megállapítani, míg az önkormányzatok, polgármesterek és önkormányzati képviselők létszámát pedig a jelenlegi felére kell mérsékelni. Az országgyűlési és önkormányzati képviselők visszahívhatóságát, a megválasztásukhoz kapott szavazatokat legalább eggyel meghaladó szavazattal biztosítani kell.
- Ha az Országgyűlés a fenti határidő alatt ezeket a törvényeket meg nem alkotja, úgy a 91. napon már feloszlatottnak kell tekinteni.
- Az új alkotmánynak biztosítania kell a magyar nemzet egységét kifejező törekvésünket, a szuverenitásunk mindenkivel szemben történő megőrzését, a lakáshoz és a tanuláshoz, valamint az emberi méltósággal élhető életfeltételek valamennyiünk számára történő megteremtésének kormányzati kötelezettségét, és számos más alapvető rendelkezést is.
®®®®®®®®®®
A további teendőkről a jelenlegi lapszámunkat követően fogunk írni, elvárván az erre vonatkozó javaslataik megtételét, hogy azokat a törekvéseink megfogalmazásakor figyelembe vehessük. Elvünk a „segíts magadon, hogy az Isten is megsegíthessen”. Az, hogy miként élünk, nem csak a minket kifosztókon, hanem rajtunk is múlik. Ne hagyjuk veszni a magyar hazát és népét szerte e világban.
Támasszuk fel a Magyar Köztársaságot és az egész magyarságot egyaránt!
Ehhez kéri Isten áldását és az Önök közreműködését egy aggódó magyar:
2009. hajnalán | | Dr. Torgyán József
mint a
Torgyán-Kisgazda-Koalíció
elnöke
|
|
Dr. Torgyán József