I. Fejezet
E S Z M E I S É G Ü N K

A Torgyán-Kisgazda-Koalíció meggyőződése, hogy
Magyarország jövőjét ez idő szerint csak egy patrióta értékrendet valló
agrárgazdaság képes jó irányba fordítani. Csak egy jól működő,
kiegyensúlyozott, gazdag mezőgazdaság biztosíthatja, hogy hazánk Európa
versenyképes országa és a világ megbecsült nemzete legyen. A magyar
agráriumból adódó páratlan lehetőségeinket természetesen ki kell
egészítenünk a nemzeti iparunkkal is. Ezen utóbbira már csak az a tény is
kötelez minket, hogy a létszámunkhoz képest a magyarok adták a világnak
a legtöbb Nóbel–díjas tudóst. Az agráriumból fakadó lehetőségeink
azonban olyan többlet lehetőségeket biztosíthatnak a számunkra, melyet a
jó Isten adományaként kell kezelnünk.
A Szövetség az országgyűlésben a nemzeti erők (beleértve a
jelenlegi országgyűlésen kívüli pártokat és civil szervezeteket)
összefogásával kívánja a célkitűzéseit megvalósítani. Radikálisan, gyorsan,
megalkuvás nélkül, de emberségesen fogunk cselekedni, hogy
Magyarországot és a magyarságot kiragadjuk a csillapíthatatlan étvágyú
neo–ultraliberális erők karmai közül.
Képviselni kívánjuk a magyar–keresztény-nemzeti érzelmű tábor
azon részét, amely a változó Európában (és a világban) a konzervatív
értékek megtartása mellett, egy új, a politikai kihívásokra határozott
válaszokat adó, modern pártot szeretne az ország és lakossága szolgálatába
állítani, amely képes lesz szeretett hazánknak és népének élhető világot
teremteni. A Torgyán-Kisgazda-Koalíció vezetői és támogatói
rendületlenül vallják, hogy a nemzetközi érdekek soha nem kerekedhetnek a
nemzeti érdekek fölé.
Az elmúlt több mint fél évszázad Magyarország kirablása, és
lakosságának az adósrabszolgaság helyzetébe hozása jegyében telt el. Ez a
folyamat a mai napig sem szűnt meg. Ezért a TKK gyökeres változtatásokat
fog végrehajtani. Nem elégszik meg látszatintézkedésekkel, nem támogat és
nem szövetkezik a neo–ultraliberális körök által létrehozott és támogatott
politikai formációkkal, hanem teljesen új rendszert, mégpedig sajátosan
magyar rendszert kíván kiharcolni, amely se nem jobb, se nem bal, hanem
vitathatatlanul magyar.
Amint őseink is ötvözni tudták a keleti lovaskultúrát a nyugati
keresztény civilizációval, és tudtak létrehozni ekként egy semmihez sem
hasonlítható kultúrát és életformát, a magyart, akként kell nekünk is a
nyugati és a keleti világ értékeiből egy minőségileg magasabb jóléti
jogállamot alkotni. Ez azonban csak gyökeres változtatással, a bankok és a
nagytőke megfékezésével, az elesett tömegek felemelésével, valamint a
rendszerváltás veszteseinek helyzetbe hozásával lehetséges. Ehhez
szavazóink támogatásával vissza kívánjuk venni a nemzetárulással,
csalással, nyílt törvénytelenséggel és nemegyszer törvényesített rablással
elidegenített nemzeti vagyonunk még visszaszerezhető részét. Mi azt
valljuk: az a nép, mely elveszíti földjeit és az egyéb javait, az elveszíti a
szabadságát is. Ezért a TKK első és legfontosabb célja a magyar föld
védelme, a külföldiek számára történő elkótyavetyélésének
megakadályozása, az új társadalmi rend kialakítása és a rendszerváltás
veszteseinek talpra állítása.
ISTEN – HAZA – CSALÁD
Fejben, szívben és lélekben!
Fejben: cselekedeteinket mindig e három szó belső tartalma irányítja.
Szívben: akkor tudunk csak ekképpen cselekedni, ha szívünkbe fogadjuk e
szavak jelentését.
Lélekben: mert cselekedeteinkhez erőt csak a lélekből meríthetünk, és csak
e szavak befogadása nyújt védelmet az Isten–Haza–Család eszmeiségnek..
Fejlődő, gazdag Magyarországot, biztos magyar jövőt!
Nem volt kegyes hozzánk a sors: megpróbáltatások küzdelmes évszázadait,
és a diktatúrák évtizedeit kellett átélnünk –– meglehet, olykor-olykor mi is
hibáztunk –– ám a magyarság mégis többet, jobbat érdemel! Le kell vonni a
tanulságokat, s bizakodva, hitben és lélekben megerősödve kell
hozzálátnunk jövőnk építéséhez, Isten segítségével, Hazánkért,
családunkért. A jövőnk azonban semmilyen vonatkozásban sem építhető fel
a jelenlegi magyarellenes alapokra. Alapvetően új hozzáállásra,
rendíthetetlen magyarságtudatra és a céljaink megvalósítását lehetővé tevő
gazdaságra van szükségünk.
Jó okunk van, hogy bízzunk önmagunkban. A Szövetség a
Megújuló Magyarországért mindenekelőtt a nemzetmegtartó erőt jelentő
vidékre és annak motorjára, a magyar gazdatársadalomra építi a jövőt, és a
múlt tapasztalataira, hagyományaira támaszkodik. Emlékezzünk azokra az
évekre, amikor a kisgazdapárt kormányzati szerepet töltött be, a
költségvetés a lehető legmagasabb támogatást nyújtotta a gazdáknak, a
mezőgazdasági vállalkozóknak. Működtek a hivatalok, a falugazdász
hálózatot térségmenedzseri egyetemi képzéssel alkalmassá akartuk tenni
arra, hogy a kis– és középgazdaságok számára is kiharcolhassák az EU–s
pénzeket és megszerveződhessenek a magyar–magyar „nemzetközi régiók”.
Kidolgoztuk azt az agrár– és vidékfejlesztési stratégiát, amely akkor
egyedülálló volt az egész világban és amely alkalmas volt arra, hogy
Magyarországot agrár közép–, majd nagyhatalommá tegye. Ennek a biztos
alapokon nyugvó agrárpolitikának volt köszönhető, hogy az idegen érdekek
kiszolgálói a mai napig sem tudták teljesen elpusztítani a vidéket és az
agráriumot.
Ezért múlhatatlanul szükséges, hogy az országot már többször
talpra állító kisgazda eszmeiség újra meghatározó legyen a magyar
törvényhozásban, a politikai közgondolkodásban, és az ország
irányításában.
Nemzettudat nélkül nincs felemelkedés!
Dicső múltunk, a világnak példát mutató forradalmaink, évezredes
kultúránk és páratlan szépségű, egyedülálló nyelvünk feljogosítja a
magyarságot, hogy helyet követeljen magának a világ sikeres nemzetei
között. Nagy királyaink, hadvezéreink, tudósaink, művészeink, kiváló
sportolóink Európa nagyhatalmává tették Magyarországot. A
lakosságunkhoz viszonyítva mi adtuk a világnak a legtöbb Nóbel–díjas
tudóst. A munkánk, a munkásaink a világban mindenütt keresetté és
elismertté váltak, népművészetünk pedig messze földön híres volt.
Magyarnak lenni jó volt, mert népünk, köztük a tudósaink, a művészeink, a
sportolóink világhírnevet szereztek nekünk. Az ördög birodalmát is legyőző
csodálatos forradalmunk és szabadságharcunk –– ’56 –– pedig az egész
világ példaképévé tette a magyarokat. De a világban kivívott rangunkat
lerombolták a nemzetellenes erők. Ezért újra kell építenünk a hazánkat és
ismét ki kell vívnunk a világ elismerését és csodálatát. Ebben a harcban
valamennyiünknek részt kell vennünk, de tudnunk kell, hogy a
nemzetmentő áldozatok meghozatalában mindig a magyar vidék – és azon
belül is a földművelő nép – járt az élen. A küzdelmes évszázadokban, a
különböző eszmék és ideológiák viharában, szinte kizárólag a földből élő
emberek tudták átmenteni, továbbadni az utókornak azokat az értékeket,
melyekre ma is büszkék lehetünk. Ezért őket magukra hagynunk ma sem
szabad.
A magyar föld idegen kézbe nem kerülhet! A föld nem eladó!
A Torgyán-Kisgazda-Koalíció soha nem fog támogatni olyan hazai, vagy
uniós törekvést, amely a termőföld külföldiek számára történő
elidegenítését lehetővé teszi. Országgyűlési pártként a Koalíció pedig
mindent megtesz, hogy a termőföld külföldiek számára 2011- től lehetővé
tevő elidegenítését megakadályozza. Amint évek óta hangoztatjuk:
„Ha a földjeinket nem tudnánk megvédeni a külföldi felvásárlóktól,
akkor nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész ország elveszne. A
termőföldjeink egyedülálló adottságokkal rendelkeznek, melyek biztos
megélhetést, lakóhelyet, egy szóval: a hazát jelentik milliók számára. Ha
megmarad a föld, akkor lesz hol laknunk, ha eltékozoljuk, akkor
bevándorlók fognak új otthonra találni Magyarországon, mely ekkor már
nem lehet a magyarok országa. A Föld lakóinak száma robbanásszerűen
növekszik, s ez napról – napra jelentős élelmiszer többlettermelést tesz
szükségessé, miközben az urbanizációs robbanás miatt a termőterületek
egyre szűkülnek. Ezért a föld megtartása alapvető érdekünk. A Kárpátmedence
földje, vízbősége, éghajlata irigylésre méltó, mely olyan íz- és
zamatanyagú zöldség és gyümölcstermelést tesz lehetővé, ami hazánk
gazdaságának jelentős alapját képezi. Érthető tehát, hogy nem kevesen a
magyar föld felvásárlására törekednek, ezért az elidegenítést minden
eszközzel meg kell akadályozni, ha ezt nem tesszük, akkor az újkori
rabszolgasággal kell szembenéznünk.”
Mi, kisgazda eszmeiséget vallók kimondjuk: a Haza nem eladó!
Sajnálatos, hogy a Soros-ösztöndíjon nevelkedett Fidesz vezetőktől éppúgy
távol áll a földjeink védelme, akárcsak a neo-ultraliberális blokk egyéb
erőitől. Ezt jól bizonyítja, hogy röviddel Torgyán József távozása után, a
Fidesz vezetői aláírták azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek 2011-
től lehetővé teszik Magyarország teljes felvásárlását. Ezért a magyar
agrárium megmentésének nélkülözhetetlen eleme a Torgyán–Kisgazda–
Koalíció helyzetbe hozása a következő országgyűlési választáson. Mi
kisgazda eszmeiséget valló magyarok csak olyan erőkkel fogunk
együttműködni, akik velünk vállvetve hajlandók megvédeni a földjeinket, a
hazánkat. A haza azonban nem csak a vidékből, hanem a
f ő v á r o s b ó l is áll.
Nem egy külföldi csak Budapestet ismeri meg és rajta keresztül ítéli meg
egész országunkat. Ezért (és számos más ok miatt is) fővárosunknak a haza
ékköveként kell reprezentálnia országunkat. Amikor ezt kimondjuk, egyben
meg is állapítjuk, hogy a fővárosunkat és színe–javát, a hírnevét növelő
szellemi elitet éppúgy tönkretették, mint egész Magyarországot. Ezért a
fővárosunk, mint a nemzet reprezentánsának rangját éppúgy vissza kell
adnunk, mint ahogy a nemzeti középosztályt is helyzetbe kell hoznunk.
Mert magyar intellektuelek nélkül éppúgy nem képzelhető el
Magyarország, mint ahogy munkásai, parasztjai és földjei nélkül sem.
Budapest rangjának visszaadásakor ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt a
tényt, hogy a fővárosunk és a csodálatos szépségű vidéki tájaink együtt
képezik Magyarországot. Ezért meg kell szüntetni a vidék és a főváros
mesterséges szembeállítását és közösen kell felépítenünk a j ö v ő
M a g y a r o r s z á g á t .
A programunk dinamikus végrehajtását halaszthatatlanná teszi a külföldi
tőkének kiszolgáltatott helyzetünk, a rohamos elszegényedésünk és az a
nemzetgyilkos politika, mely a gazdasági és szociális leépülésünkhöz
vezetett. Mindezt tetézi a „világgazdasági válság”–ként ismert eseménysor.
Ezt mi mesterségesen keltett olyan törekvésnek minősítjük, melynek
lényege az, hogy a pénzügyi világhatalom szeretné az általa a világba
kibocsátott óriási mennyiségű virtuális pénztömeget valóságos pénzre
cserélni. Megalapozott véleményünk szerint ezek az erők a világgazdasági
válságra hivatkozással gátlástalanul kifosztják a világot. A mi helyzetünket
súlyosbítja, hogy (egyes magyar vezetők közreműködésével) a közelmúlt
évtizedeiben a magyar nemzet évszázadok alatt megszerzett javait külföldi
tulajdonba átjátszották, miközben hazánkat elképesztő mértékben
eladósították. Ebben a helyzetben csak egy gyökeresen más, a magyar
érdekeket érvényesítő gazdaságpolitika segíthet.
Ez nem lehet más, mint a hazánkat kifosztó uzsoratőke helyett a magyar
munkával létrehozott reálértékekre építő gazdaság. Ha a világ pénzügyi
hatalmasságai által szinte a levegőből létrehozott idegen tőke csillagászati
összegű kamataitól reméljük a felemelkedésünket, akkor semmink sem
marad. Ha azonban a mi munkánkra alapozott saját pénzünkre
támaszkodnánk, akkor rövid idő alatt talpra állhatnánk. Hogy ez lehetséges,
bizonyítja a Független Kisgazdapárt II. világháború után kidolgozott
gazdaságpolitikája, melynek eredményeként – idegen tőke nélkül, a magyar
munkára támaszkodva – rövid 2 év alatt fel tudtuk építeni a porig rombolt
országunkat. Ezen álláspontunk helyességét igazolja Amerika egykori
New–Deal politikája, valamint az 1931–32–es német gazdaságpolitika,
vagy manapság a Kínai Népköztársaság gazdasági sikere (stb.). A
reálértéket létrehozó emberi munka mindig többletértéket hoz létre, mint e
munkaerő megújítására fordított összeg. Ebben csalódni nem lehet. Ez
biztos kilábalást eredményezne a jelenlegi gazdasági bajainkból. Erre még a
gazdasági programunk ismertetésénél visszatérünk.
A közös magyar jövő azonban elképzelhetetlen a magyar értékek megóvása
nélkül. Ebbe a gazdasági javainkon túl a nemzettudat felélesztése–ápolása–
és gondozása éppúgy beletartozik, mint a sajátosan magyar oktatási rend és
kultúra ápolása, őseink hitvilágának és jelképeinek tisztelete is. Életünk
valamennyi területére itt nincs módunk kitérni, ezért az ebbeli
törekvéseinket akként összegezzük, hogy azoknak vitathatatlanul
magyarnak, nemzeti érzésből fakadónak kell lennie. E nélkül nincs és nem
is lehet nemzeti megújulás.
II. Fejezet
A Magyar Köztársaság Országgyűlésébe bejutván az első hónapban az
alábbi törvényjavaslatokat fogjuk előterjeszteni
(Ezeket a programalkotó bizottságunk jogász szekciója törvényjavaslat
formájában megalkotva e programunk mellékleteként szövegezi meg. Itt
csak néhány gondolatát tárjuk Önök elé, hogy megismerhessék a
törekvéseink lényegét.)
I. Az Új Ősiség törvénye
Az első törvény, amelyet megalkotunk a magyar föld magyar
tulajdonban maradása érdekében és védelmében, az „új ősiség törvénye”.
A törvény fő alapeleme, hogy magyar föld külföldi tulajdonba ne
kerülhessen. Ezért alapesetként csak azok a magyar állampolgárok, akik
személyigazolvánnyal, adókártyával, lakcímkártyával és regisztrációs
számmal rendelkeznek, vásárolhassanak termőföldet. Miután botor módon
nem szeretnénk az Európai Uniótól végre már nekünk is járó pénzekről
(eddig csak mi tömtük az EU zsebeit!) lemondani, ezért a külföldiek
számára formailag biztosítanunk kell a földvásárlás lehetőségét. Azonban
azt úgy kell tennünk, hogy e jogaikkal soha vissza ne élhessenek. (Így tesz
Franciaország, Dánia és más uniós ország is.) Ezért a külföldiek csak akkor
vásárolhatnának földeket, ha megfelelnének azon jogszabályi feltételeknek,
melyeket a külföldi földvásárlók számára külön törvényben akként kell
előírni, hogy az ősiségünk megóvását semmi se veszélyeztesse. Ennek az
ősi magyar földet védő rendszernek lehetne az egyik eleme az, hogy a
külföldi vásárlónak be kellene szereznie olyan „zöld kártyát”, melynek
előfeltételeként el kellene végeznie egy olyan 5 éves agráregyetemet,
melyen magyar nyelven folyna az oktatás és a vizsga is. Ezen túlmenően fel
kellene állítani azokat a „falutanácsokat” is, melyek dönthetnének arról,
hogy ki vásárolhat náluk földet. Ekként az uniós előírásoknak is eleget
tehetnénk és a magyar érdekek sem sérülnének.
II. Kisgazda faktoring hitelkártya törvény
Lendületet kell adnunk a föld megműveléséhez, azaz pénzügyi
forrást, segítséget kell adnunk a termelőknek. Ezért létrehozunk egy
úgynevezett „kisgazda” faktoring-hitelkártyát. Ezt minden regisztrált
termelő (vállalkozások is) megkaphatja, aki földalapú, állattenyésztési vagy
más egyéb támogatásra jogosult. Jelenleg nagyon nagy idő telik el a
bürokrácia útvesztői miatt, amíg kifizetésre kerül a támogatás. Ezt az időt a
lehetséges legrövidebbre kell szorítani. Lehet, hogy már az aratásnál
tartanak a termelők –, de a jelenlegi rendszerben még a vetőmag
támogatáshoz sem jutottak hozzá. Ezért a mi rendszerünkben a faktoring
segítségével ez az összeg – vagy egy része – az előző évi adatra, mint
bázisadatra támaszkodva már a kártyára kerülhetne az év elején, így azt a
termelésbe lehetne forgatni. Természetesen a pénzt a magyar állami bank
kezelné és nem engednénk a kereskedelmi bankok kamatával sarcolni a
gazdákat.
A magyar gazdatársadalom talpra állítása és nemzetközi versenyképessége
megteremtésének egész rendszerét dolgoztuk ki, de ezek ismertetésére itt
nem látunk lehetőséget, az általunk kezdeményezendő törvényben azonban
benne lesznek.
III. A Magyar Oktatás és Kultúra Védelmének törvénye
Mint köztudott, ahol nem biztos kézzel rakták le az alapokat – mint
például a polgári kormányzás idején –, ott teljes az értékvesztés.
Biztosítanunk kell, hogy az oktatás és kultúra soha ne kerülhessen a
liberális szellemiség befolyása és irányítása alá.
A morális eltévelyedésben lévő kulturális tárcát, már csak a rossz
híre miatt is, a helyesebben és tisztábban csengő Kultuszminisztériumra kell
cserélni. Minden segítséget meg kell adni, hogy a magyar kultúra, a magyar
művészetek előnyt élvezzenek a ránk települő értéktelen, de a látszatra
kifizetődőbb népbutító és erkölcsromboló „multikultúrával” szemben. A
magyar kultúra kellő színtű támogatását ezért törvénybe iktatjuk. Ha a
nyelvünket megőriztük ősidőktől kezdve, akkor a zenei, képzőművészeti,
irodalmi, építészeti, öltözködési, viselkedési és egyéb kulturális
emlékeinkre építve a magyarság– tudatunkat is megőrizzük, és azt ápolásra
és fejlesztésre a jövő generációk számára biztosítjuk.
Az egyházi iskolákban kötelező tantárgyként újra be kell vezetni a
hit és erkölcstant, hiszen látjuk, hogy hova vezet a hiánya. A nem egyházi
iskolákban az etikát és erkölcstant választhatóvá kell tennünk.
Oktatási rendszerünk világhíres volt, példa értékűnek tekintette a
fejlődő világ. Ma már a romjait is alig-alig ismerhetjük fel. Vissza kell
emelni régi megbecsült helyére, helyre kell állítani a pedagógusok
becsületét, a jövőnket meghatározó munkájuk elismerését. A jól képzett
ifjúságot érdekelté kell tennünk a haza felvirágoztatásában, s erre a
szakmákban és tudományokban magasan képzett értelmes fiatalságra kell
építenünk a nemzet sorsát. Bízhatunk bennük: fiataljaink tudásban és
rátermettségben mindig is a világ élvonalában álltak.
A jelenlegi tudatromboló politika nem csak bennünket akar a
nemzetközi, elsősorban az uniós előírásokra hivatkozva szolgalelkűvé
silányítani, hanem az utódainkat is. Nem engedhetjük, hogy ez a jövő
generációjánál is így legyen. Ezt a „Magyar Oktatás és Kultúra Védelmének
törvénye” biztosítani fogja.
IV. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV.
törvényt az Országgyűlés egy alkalomra, a rendszerváltó országgyűlési
képviselő– választásra alkotta meg. Ehhez képest ez a törvény már ötször
került alkalmazásra az általános országgyűlési képviselő–választásokon, és
rövidesen hatodik alkalommal is alkalmazásra fog kerülni. Ez a tény
kellően érzékelteti, hogy a helyzet tarthatatlan. Múlhatatlanul mielőbb
szükség van az új választójogi törvény megalkotására. Ennek reális esélye
(amint azt korábban már több alkalommal az Országgyűlésben is
előterjesztettünk) csak akkor van, ha
a.) az új Országgyűlés működésének első hónapjában
b.) a következő Országgyűlés megválasztására alkotja meg az
új törvényt.
Ennek általunk helyesnek vélt néhány alapelvét az alábbiakban jelöljük
meg:
1.) Az új Országgyűlés létszáma legyen azonos a jelenlegi egyéni
választókerületekkel. Tehát álljon 176 főből.
2.) Az új választási rendszer kizárólag egyéni választókerületekből
álljon és egyfordulós legyen.
3.) Az országgyűlési képviselők legyenek visszahívhatók legalább egy
többletszavazattal, mint amennyivel megválasztották őket.
4.) A népszuverenitás elsőbbségét biztosítani kell a képviseleti
demokrácia felett.
***
Noha nem tartozik a választás rendjéhez, de itt is fontosnak tartjuk
hangsúlyozni, hogy a mindenkori országgyűlési képviselők javadalmazása,
mint a népképviseleti elv megtestesítőinek, a mindenkori minimálbér
szerény szorzata legyen mindaddig, amíg a jóléti társadalmat fel nem
építjük.
V. A polgármesterek és önkormányzati képviselők választásáról szóló
törvény
Ezt a törvényt is szükséges az új Országgyűlés megalakulásától számított
első hónapban megalkotni, de csak az Országgyűlés létszámának jelentős
csökkentését kimondó választási törvény elfogadását követő sorrendben. Az
állami túlköltekezés lefaragása ugyan minden szinten nélkülözhetetlen, de a
csökkentést felül kell kezdeni. Ezért célszerűnek tartanánk, ha az állami
túlköltekezés lefaragását is célul tűző „A Vezetők Javadalmazásáról” címet
viselő törvénnyel egy időben tárgyalná az Országgyűlés mindkét választási
törvényt is.
A polgármesterek választásáról szóló törvényben éppúgy benne kell lennie,
mint az országgyűlési képviselő–választásokról szóló törvényben is annak,
hogy e két tisztség egyidejű viselése kizárt. Az álláshalmozást az országos
és helyi törvényalkotás szintjén is ki kell zárni, ezért ne lehessen senki sem
egyszerre országgyűlési képviselő és polgármester.
Az önkormányzati képviselők létszámát illetően a csökkentés lehetőségét
elsősorban Budapesten látjuk. Indokolatlan csillagászati összegekért
hatalmas testületeket fenntartani a fővárosban és 23 kerületben, holott
messze elegendő lenne összesen egy is. Ugyanez az álláspontunk egyes
megyeszékhelyekkel kapcsolatban is.
Ugyanakkor a kistelepülések önkormányzatiságát nem szabad korlátozni, de
gátat kell szabni a fizetett polgármesterek, önkormányzati képviselők és
tisztségviselők megélhetési politikusi szaporodásának. Tehát ezek fizetett
számát kell csökkenti, egyben maximálni is, míg a közösség érdekében
javadalmazás nélkül végzendő társadalmi munkának az önkormányzatiság
területén is széles kaput kell nyitni.
A polgármesterek és önkormányzati képviselők visszahívhatóságát
ugyanúgy kell rendezni, mint azt az országgyűlési képviselők esetében
javasoltuk.
Az önkormányzatiság alapelveit és működésüket akként kell törvényes
alapokra helyeznünk, hogy az önkormányzatok úgy működhessenek, akár a
köztársaságok. Önállóan, szabadon, de törvényesen.
VI. A vezetők javadalmazásáról szóló törvény
Annak érdekében, hogy a társadalmunk kettészakadását megakadályozzuk,
a vezetők javadalmazását mindaddig a minimálbér megfelelő szorzatával
kell meghatározni, amíg hazánk gazdaságát rendbe nem tesszük. Ezért
ennek a törvénynek az időbeli hatályát most nem szabad meghatározni,
hanem azt a gazdaságunk talpra állításához kell kötnünk. Ezért e (kétség
kívül) rendkívüli helyzethez igazodó szabály fenntartásáról vagy
feloldásáról a következő Országgyűlések egyikének kell határoznia.
Jelenleg azonban szükség van annak hangsúlyozására, hogy a földre sújtott
Magyarországot csak közösen, a nép és vezetői együttműködésével lehet
talpra állítani az
„együtt sírunk, együtt nevetünk”
elv következetes alkalmazásával.
Vezetőnek tekintendő mindenki, akinek a fizetése (jövedelme) 2009. XII.
31–én a minimálbér ötszörösét meghaladja.
E törvény megalkotását az a szükségszerűség diktálja, hogy a hazánkban a
vezetői iránt megrendült népi bizalom csak ilyen drasztikusnak tűnő módon
állítható helyre. A magyar népnek látnia kell, hogy a tönkretett haza
felépítése közös kötelezettsége népünknek, vezetőinek és kisebbségeinek
egyaránt.
Egyidejűleg minden munkaképes egyénre nézve elő kell írni a kötelező
munkavégzést. Az azt megtagadókat pedig kényszermunkára kell ítélni
azzal a kikötéssel, hogy kizárólag a nagy állami beruházásokon
dolgoztathatók a köz érdekében.
Mi azt valljuk, hogy: a hitel megfojt minket, a munka viszont
felszabadít. Ezért fel kell szabadulnunk az adósrabszolgaság jármából.
VII. Honvédelmi törvény
Noha a magyarságnyomorító 1920. VI. 4–én kihirdetett trianoni
békediktátummal megfosztottak minket a területeink kétharmadától, és a
lakosságunk közel felétől, és azóta „Magyarország a földkerekség egyetlen
országa, melyet önmaga határai vesznek körül” (idézet Torgyán Józseftől),
még sincs hadseregünk, amely megvédhetne minket. A helyzetünk
súlyosságát jól érzékelteti, hogy miközben Trianon óta is megtizedeltek
minket és szinte nem múlik el nap anélkül, hogy meg ne aláznának és ne
hoznának újabb és újabb magyarellenes intézkedéseket, hogy a
szülőföldjükről még elűzni nem sikerült véreinket erőszakosan
beolvaszthassák a nép– és területrablók szolgáiként, nekünk még sincs
hadseregünk az idegen népek tengerében. Ez teljességgel elfogadhatatlan,
öngyilkos politika. Hogy mit tettek a magyar honvédséggel, jól érzékeltetik
az alábbi adatok:
– A Magyar Honvédség leépítését követően a 250.000. fő állományú
hadsereget mára 24.000 főre zsugorították. Ebből 5350 fő tábornok, ill.
magas rangú tiszt, 7950 fő tiszthelyettes, a szerződéses katonák száma
mindösszesen 7100 fő. Zsoldosként több mint ezer katona szolgál
külföldön, (Balkánon, Cipruson, Irakban, Afganisztánban, a Sínaifélszigeten,
és Afrikában) hadakozik más országok politikai érdekeiért.
Mindez több mint évi 130. milliárd forint terhet jelent a költségvetésnek.
– Továbbá többmilliárdos hozzájárulást követel tőlünk az Atlanti
Szövetség az új NATO székház megépítésére.
– 33 milliárdot emészt fel a Grippenek fenntartási költsége.
– A számunkra érthetetlenül korán (43 évesen) nyugdíjba vonuló
állomány irreálisan magas apanázsa, amely 23 milliárdot tesz ki.
Ezek racionalizálásával jelentős források szabadulnak fel, melyet a haza
védelmének szolgálatába tudunk állítani. Elfogadhatatlan, hogy
Magyarország védtelen legyen. Ezért a honvédségünket újjá kell
szerveznünk. De ez nem elég. Ennél többre van szükség. Kell a honvédség
mellett egy kiegészítő erő is. Ez a magyar polgárőrség lehetne. Ennek
tagjait nem csak férfiakból, hanem nőkből is lehetne toborozni, amint teszik
azt a világ számos országában. A mi javaslatunk szerint a polgárőrség
tagjait elsősorban a fiatalok köreiből kellene szervezni. Törvényt kellene
alkotni arról, hogy a polgárőri igazolványt elnyerőket a hathónapos
kiképzésük alatt a munkahelyeikről, a fizetésük csökkentésmentes
folyósítása mellett, el kellene engedniük. A Magyar Köztársaságnak pedig 5
év nyugdíjkedvezményt kellene biztosítania a végzett és a polgárőri
feladataikat ellátó polgárőröknek. E testület tagjait ki kellene képezni
nehézgépjármű vezetésére és fegyveres szolgálat ellátására is. A feladataik
ellátásához szükséges eszközöket a lakásaikon kellene biztonságosan
tárolniuk, hogy szükség esetén nyomban mozgósíthatók legyenek.
E testület mielőbbi felállítását azért tartjuk szükségesnek, mert árvíz, belvíz,
aszály, tűzvész és bármilyen katasztrófahelyzet esetén az érintettek a
társadalomtól nemhogy nem kapták meg az elvárható segítséget, hanem a
közömbösség már a katasztrófa–turizmust is létrehozta.
Végül meg kell jegyezni, hogy a honvédelmünk ügyét szükségesnek tartjuk
kiemelten kezelni, mert elfogadhatatlan, hogy az idegen népek tengerében
védtelenek legyünk. A „honvéd” szó a magyaron kívül a Föld egyetlen
nyelvén sem értelmezhető. Más országoknak hadseregük, katonaságuk vagy
zsoldosaik vannak, míg nekünk honvédeink. Ezért (is) a hont védő
honvédeinket a haza védelmén kívül külföldre küldeni ne lehessen. A
Magyar Köztársaság Alkotmányába kell foglalni, hogy magyar zászló alatt
magyar honvéd külföldön szolgálatba állítható ne legyen (kivéve az ENSZ
békefenntartó misszióét), hogy honvédeink idegen országok érdekeinek
kiszolgálói ne lehessenek. Ezen alkotmányos tétel kimondását kellően
súlyozhatják a keserves történelmi tapasztalataink, az idegen zsoldban
történt „kalandozások”–tól a II. világháborúig bezárólag.
VIII. Ifjúsági törvény
A fiatalokról való gondoskodásunk több szálon is fut, mely
Programunk több fejezetében is megtalálható. Ilyen a már tárgyalt oktatás
kérdése, amely mindenekelőtt a fiatalokról szól - mindamellett nem
elhanyagolva a felnőtt- és az átképzési struktúrákat. Ide sorolható az
ingatlan-szövetkezetek kérdése, akárcsak a lakhatás problémaköre, mely
érinti az idősebb generációkat is. A bérlakásra vágyókat lakáshoz kell
juttatnunk. Súlyponti kérdés az oktatásunk világszerte elismert és irigyelt
rendszerének újjáépítése mellett az iskolai testnevelés, és a fiatalok
tömegsportba való irányítása, mely alapja és egyenes következménye lehet
az élsport eredményességének.
A Torgyán–Kisgazda–Koalíció jogi eszközökkel kívánja terveit
megvalósítani, nem pedig új adók bevezetésével. Törvényt alkotunk a
magyar jövő érdekében a magyar ifjúság helyzetbe hozásáról, tanulásának,
anyagi javakkal való ellátásának, valamint erkölcsi, testi és szellemi
fejlődésének biztosításáról.
Noha az elsődleges cél fiataljaink olyan képzésének megteremtése,
mely versenyképessé teszi őket a világban, nem feledkezhetünk meg arról
sem, hogy a magas szintű tudásnak egészséges életfeltételekkel kell járnia.
Ezért mindent meg kell tennünk a tömegsport, az élsport és a
sportlétesítmények karbantartása, felújítása és létesítése érdekében is. Nem
nézhetjük tétlenül a tömegsport elsorvadását, hogy fiataljaink a testedzés
helyett értelmetlenül, sokszor testre és lélekre káros szenvedélyekkel töltsék
idejüket. A magyar ifjúság helyzetbe hozásának, testi–szellemi–erkölcsi–
kulturális fejlődésének biztosítását a magyar költségvetésből kell
megoldani. Ezen túlmenően azonban vannak még olyan források is, melyek
közül alább figyelmükbe ajánlunk egyet:
Máig megoldatlan a parkoló társaságok hasznának közösségi lefölözése.
Miközben tevékenységükkel közszolgálatot látnak el, az általuk realizált
több– milliárdos nyereség magánzsebekbe vándorol. Meggyőződésünk,
hogy a parkolási díjak egésze jól szolgálná a magyar ifjúság jövőjét. Miután
a parkoló– társaságok többsége állami tulajdonú területek hasznosításából
szerzi a bevételeit, semmi sem indokolja, hogy e jelentős bevételi forrás
miért vándoroljon magánzsebekbe, ahelyett, hogy az közösségi célokat
szolgálna. A parkolási díjak jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar
ifjúság helyzetének jobbításához. A befolyó összeget átgondoltan és
arányos kell felhasználni az ifjúság önkormányzati szerveinek bevonásával,
a magyar ifjúság érdekében.
IX.
90 éves törvény
Határainkon túli magyarok, kisebbségek, etnikumok
A Trianoni Békediktátum az akkori nemzetközi jogba ütközően
fosztotta meg a magyarok millióit állampolgárságuktól. Ezért törvényben
ajánljuk fel a határainkon kívülre szakított minden magyarnak, az ősi joguk
szerinti magyar állampolgárságot. Ha akar, élhet vele, ha nem, maga döntse
el, hogy lemond-e jelenlegi státuszáról, és továbbiakban „csak” magyar
állampolgár lesz, de kívánságára kettős, vagy akár többes állampolgár is
lehet. Tehát mi, nem kettős vagy többes állampolgárságról beszélünk,
hanem a hazához való jogon a magyaroknak a magyar állampolgárságot
ajánljuk lehetőségként.
Ha pedig az őseink földjén, de már nem a Magyar Köztársaság területén
kívánnának maradni, e jogukat is mindenki köteles tiszteletben tartani. A
Magyar Köztársaság mindenkori vezetőinek azonban kötelességük a
világba szerteszóródott magyarok érdekében kiállni, hogy az alapvető
emberi jogok és szabadságok őket is megillessék. Napjainkban, amikor a
területrablók még a nyelvük használatától is el akarják tiltani az államalkotó
magyarságot, akkor az egész nemzetnek és a világba szétszórtan élő
magyarságnak is közösen kell megvédenie a végveszélybe került véreinket.
A hazánkban történelmi okokból itt élő nemzetiségeket pedig
megerősítjük jogaikban, őrizzék nemzeti hagyományaikat, építsék,
gazdagítsák az egyetemes emberiséget szolgáló kultúrájukat.
Ez vonatkozik cigány származású honfitársainkra is. Ez a Ti
hazátok is, jöjjetek, építsétek, szépítsétek és gazdagítsátok e hazát. Nemzeti
zászlónk alá hívunk Benneteket is. Azonban a közös haza megköveteli a
közös törvények betartását is. Ezért a közös törvényeinket be nem tartókkal
szemben a törvény szigorával kell eljárni, és a törvénytisztelőket minden
lehetséges módon meg kell védenünk a törvényesség útjáról letérőkkel
szemben.
Ugyanakkor felismertük, hogy ez a népcsoport hátrányos helyzetbe
került gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg egyaránt. Kijelenthetjük:
felelősségünk közös, ezért ennek megfelelően vissza kell térni az
alapokhoz, hogy építkezni tudjunk. Megszületett a felismerés, hogy a
cigány társadalom ősi képviseleti rendszere, a vajdákon keresztül
gyakorolható népképviselet, melynek a magyar törvényes rendbe
betagolódva kell a közös jövőnk érdekében dolgoznia.
Ezért javasoljuk a vajdarendszer újraélesztését.
Ha az ősi természetét és rendszerét ennek az etnikumnak nem veszi
figyelembe a politika, nem ismeri el a vajdák lehetőségeit és felelősségét
ebben a fontos kérdésben, az nem akarja ismerni a történelmet, hanem
tévúton jár.
X. A Nemzeti Tulajdon Védelmének törvénye
Nemzeti érdekeink védelmét fontosabbnak tartjuk minden más
érdeknél. Nemzeti tulajdon nélkül a nemzeti törekvéseink
megvalósíthatatlanok. Ezért a köztulajdon anyagi bázisát biztosítanunk kell.
Ez viszont elképzelhetetlen a költségvetési pénzek mozgásának, nyomon
követésének irányítása nélkül.
Miközben a polgárokat adókkal, elvonásokkal sarcolják, korrupciós
ügyek sokasága kerül napvilágra, és a nemzeti vagyonunkat szétlopják,
elherdálják.
Az elmúlt húsz esztendő szinte felmérhetetlenül sok százezer
milliárd forint vesztesége, nemzeti vagyonunk – közte a stratégiai
fontosságú vállalatok – elkótyavetyélése indokolja, hogy minél hamarabb
megalkossuk a nemzeti tulajdon védelméről szóló törvényt.
Megteremtjük a törvényi hátterét, hogy a különösen nagy kárt
okozó, (pl. alvállalkozóit ki nem fizető) vállalatokat –– a munkájukat
elvégzők kártalanítása, egyben adókötelezettségeik levonása mellett ––
azonnal állami ellenőrzés alá vonhassák.
Felülvizsgáljuk a privatizációs eljárás társadalmunkat irritáló részét,
és kivétel nélkül állami irányítás alá vonjuk a stratégiai fontosságú
vállalatokat.
Törvényt alkotunk az ivó– és termálvíz készleteink védelmére,
valamint az energia biztonságunk megteremtésére. Ezért ezekből semennyit
nem engedünk külföldi érdekeltségek tulajdonába. A teljes energiaszektort
vissza kell államosítani és ki kell mondani, hogy a még meglévő
energiaforrásaink felhasználása csak hazai felhasználókat illethet meg.
Megújuló energiaforrások fejlesztésével és támogatásával
elérhetjük, hogy a keletkezett energiával a lakosság és a magyar ipar
számára olcsóbbá tegyük azt. Ezzel a gyakorlattal döntően megnövelhetjük
a költségvetési bevételeket, melynek következtében a finanszírozási
lehetőségek is lényegesen javulnak.
XI. Egészségügyi törvény
Fel kell hagyni a „nyugati típusú”egészségbiztosítás követésével, hiszen az
antiszociális, privilégiumokra épülő, tömegekkel nem törődő rendszer. Az
egészségügyi ellátás nem minimalizálható, azt azonos, magas színvonalúra
kell emelni minden állampolgár esetében. Miért kapjon „minimális” ellátást
az, aki adott esetben önhibáján kívül nem volt képes a magasabb biztosítás
befizetésére? A minimális ellátás csak arra vonatkozzék, aki saját döntése
révén kivonja magát a kötelezettség alól.
Jóléti államot akarunk, amelyben boldog, gazdag és egészséges
polgárok élnek. Ehhez pedig állampolgári jogon járó szociális háló is
tartozik. Minden magyar embernek jár az emberhez méltó egészségügyi
ellátás, melynek anyagi alapjait a magyar társadalom már többszörösen
biztosította. Ennek kisajátítatására senki sem jogosult.
Az egészségügyi törvény megalkotásának szakmai részét
Szövetségünknek a Budapesti Orvosi Kamarában elismert munkát végző
tagjai állítják össze azzal, hogy a Szövetség egészének fentebb kifejtett
politikai elvárásainak megfelelően alakították ki annak szakmai részét is.
XII. Nyugellátási törvény
A nyugdíj egy élet munkájával szerzett jog, mely nem szűkíthető és nem
korlátozható.
Miután a nyugdíjas már nem képes az esetek túlnyomó többségében az
életkörülményein változtatni, ezért a nyugdíjának biztosítania kell az
emberi méltósággal élhető életfeltételeket. A nyugdíjas biztonságát ezért a
nyugdíjtörvénynek garantálnia kell. Elfogadhatatlan, hogy különböző (akár
törvényesnek látszó) technikákkal ellehetetlenítsék. Ezért az életfeltételein
változtatni képtelen nyugdíjast az általa lakott ingatlana utáni többletadóval
sújtani lényegében a nyugdíjának törvénytelen megvonásával vagy
csökkentésével azonos hatású. Ezért az ilyen nem kívánatos helyzeteknek a
nyugdíjtörvényben kimondandó tilalmával gátat kell szabni. Tekintettel
arra, hogy a Magyar Köztársaság Magánnyugdíj Pénztárai nagyrészt
eltüntették a tagjaik pénzeit, ezért azokat államosítani kell és minden
nyugdíjat a Magyar Államnak kell garantálnia. Az államháztartást nem a
nyugdíjasok megsarcolásával, nemegyszer tönkretételével kell rendbe tenni,
hanem az állami pazarlás megszüntetésével, a kötelező munkavégzés
törvénybe iktatásával.
Ezeket az elveket tartalmazó nyugdíjtörvényünket a velünk szövetséges
Nyugdíjasok Pártja által elkészített formában terjesszük a Ház elé.
XIII. Szociális törvény
Elfogadhatatlan, hogy a társadalom egy jelentős csoportja az utcán koldul
vagy az önkormányzatoknál segélyekért kopogtat. Aki nyugdíjat kap, az
nem kaphat segélyt – speciális segélyeket kivéve - és nem is koldulhat. Ez
közbiztonsági és országimázs kérdés is. Minden koldus, szociális segélyt
kérő és hajléktalan helyzetét – a karitatív szervezetek bevonásával –
hatóságilag azonnal felül kell vizsgálni és az érintett antihumánus helyzetét
állami–társadalmi segítséggel fel kell számolni és emberi méltósággal
élhető életfeltételekhez segíteni.
A szociális törvény feladata az is, hogy a szinte már önkényuralmi
gazdasági–társadalmi különbségeket jelentősen mérsékelje. Alapelvként az
emberi méltósággal élhető életfeltételek mindenki számára történő
megteremtését kell elfogadtatni. Ezért a javak birtoklásának mértékérül a
társadalmilag hasznos és értékteremtő munkát kell megtenni.
Ezen törekvésünk megvalósításának technikáit tartalmazza az általunk
benyújtandó „Szociális törvény”., melyet az országgyűlési megvitatása előtt
széles körű társadalmi vitának kell megelőznie.
XIV. Belügyi törvény
Örökre elejét kell venni annak, hogy a rendfenntartó erők a
mindenkori politikai vezetés népellenes intézkedéseinek védelmezője
lehessen. Soha ne fordulhasson elő, hogy a rendőrség azok ellen legyen
fordítható, akik egyébként a fenntartásukat finanszírozzák.
Ugyanakkor fontos, hogy magatartásukkal és jelenlétükkel, magas
színvonalú képzettségükkel, a deviáns elemekkel szemben védelmet
nyújtsanak a többségi társadalom számára.
Visszatérő, örökzöld kérdés a rendőrök anyagi és erkölcsi
megbecsülése. Meg kell fordítani azt a rosszul kialakított nézetet, hogy a
tisztességes állampolgár féljen a rendőrségtől, sőt el kell érni, hogy érdem
lehessen a rendőri kötelékhez tartozni. Ehhez azonban teljes morális
megújulásra van szükség.
A hagyományos bűnözési módszerek, valamint a magas technikai
módszerekkel történő bűnözés visszaszorítása és megelőzése érdekében
támogatjuk a rendőrség eszköz és anyagi igényeinek legmagasabb
színvonalra való emelését.
A rendvédelmi szervek hiányfinanszírozására a költségvetési
kötelezettségeken túl komoly lehetőséget látunk abban, ha az évenkénti
Mogyoródon megrendezésre kerülő „Forma 1” autóverseny többmilliárdos
támogatása helyett, ezt az összeget a rendvédelmi feladatok ellátásának
finanszírozására fordítjuk.
XV. Korrupcióellenes törvény
Minden, az állam által finanszírozott és/vagy közbeszerzési
eljárásban 500 millió Ft-ot elérő beszerzés, szolgáltatás, magyar vagy uniós
pályázat esetén a magyar állam számára lehetővé kell tenni, hogy – az erre
feljogosított szervén keresztül – felülvizsgálja a pályázati eljárás
törvényességtől kezdve a teljesítés minden szakaszát, beleértve annak
pénzmozgásait, kivitelezési minőségét, a teljesítésben résztvevők
közreműködésének arányait és annak díjazását, valamint az alvállalkozók
tényleges kifizetését is. Szabálytalanság esetén az állam által feljogosított
szerv a társaság által elnyert összeg egy ezrelékéig szakvéleményt
rendelhet, szakértőt kérhet fel. Az a gazdasági társaság, aki nem veti magát
alá e rendeletnek, az - az állami részvétellel történő finanszírozás
lehetőségétől elesik, nem pályázhat. Törvénytelenség esetén a magyar állam
erre feljogosított szerve leállíthatja az állami kifizetést, a jogi lépések
kezdeményezése mellett.
Mivel az ilyen ellenőrzési feladatot ellátó személy a csalás és
korrupció elleni harc személyes megtestesítője, a Köztársasági Elnök előtt
tesz esküt, előtte pedig közjegyzői okiratban nyilatkozik, hogy teljes
vagyonával felel a működéséért és büntetőjogi tudatában van a
felelősségének. Ezzel szemben kiemelt megbecsülésnek és anyagi
juttatásnak kell párosulnia miután ezen személyek csak magas
kvalifikációjú, már bizonyított gazdasági, tudományos területekről
válogatott személyek lehetnek. (Természetesen rájuk is vonatkozik „A
vezetők javadalmazásáról szóló törvény”, miután csak a népnek és
vezetőinek közös erőfeszítései hozhatják meg a várt eredményt).
A korrupció elleni harc eredményessé tehetősége érdekében jelentősen meg
kell emelni a bűncselekmények büntetési tételeit, egyben
mellékbüntetésként kötelezővé kell tenni a teljes vagyonelkobzást. Az
eddigi, korrupcióval szerzett jelentős vagyonszerzők vonatkozásában
visszamenőleges hatállyal el kell rendelni azok felülvizsgálatát is.
XVI. Pénzügyi törvény
A Magyar Köztársaságban minden pénzmozgást láthatóvá kell tenni a
magyar társadalom egésze előtt. Meg kell szüntetni a különleges státuszú
pénzmozgásokat. (Ezek jelenlegi mértéke 2–3 naponként eléri a Magyar
Köztársaság éves költségvetésének teljes kiadási oldalát.).Meg kell
szüntetni azt a képtelen helyzetet, hogy a Magyar Köztársaság viselje a
Nemzeti Bank tevékenységének kockázatát.
A Magyar Köztársaságban keletkezett minden profitot és a költségvetés
teljes egészét és az uniós pénzeket a magyar állam kizárólagos tulajdonát
képező bankoknak kell kezelnie. Hat hónapon belül tárgyalásokat kell
kezdeményeznünk az ú.n. „magyar államadósság” felszámolása érdekében.
Az álláspontunk az, hogy mi senkinek sem tartozunk, hiszen nem mi
fosztottunk ki másokat, hanem mások fosztottak ki minket. Az uzsora
kamatozású külföldi hiteleket azonnali hatállyal fel kell mondani.
Törvényileg kell szabályozni a betéti– és hitelezési kamatok közti
különbséget, melyet minimalizálni kell.
XVII. A Nemzeti Bankról és Magyarország bankjairól szóló törvény
A Nemzeti Bank függetlenségét a pénzügyi törvény elfogadásával
egyidejűleg meg kell szüntetni. A Magyar Köztársaságban csak a magyar
fennhatóságot elismerő bank vagy egyéb pénzintézet működhet. Ebből
fakadóan a Magyar Köztársaság területén működő valamennyi bank és
pénzintézet teljes felügyeletét el kell látni. A bankok hitelezési kamatát
szinkronba kell hozni a betéti kamatokkal, hogy az uzsora–kamatrendszer
nyomban felszámolható legyen.
A banki tartozások miatti banki intézkedéseket felül kell vizsgálni, különös
tekintettel az elmúlt két évtizedben elárverezett ingatlanokra nézve. Az
indokolatlan banki vagyonszerzést azzal arányban álló pénzbüntetéssel kell
kiegyenlíteni, és az ekként befolyt összegeket az érintettek kártalanítására
kell fordítani.
A magyar fennhatóságot el nem ismerő, vagy azt korlátozni akaró bankokat
és egyéb pénzintézeteket állami tulajdonba kell venni.
XVIII. Gazdasági társaságok számviteli és adózási törvénye
Egyszerű és könnyen kezelhető számvitel, könyvelés és ellenőrzés
kell!
Elfogadható és főleg kifizethető adókat! Nem lehet az adórendszer alapja az
a feltételezés, hogy a vállalkozók adót csalnak.
Az új adórendszernek – nem egyedülálló példaként a világban – a
hazai vállalkozások értéknövelő tevékenységét kell támogatnia.
Elfogadhatatlan, hogy az erőforrások jelentős részét a felesleges
adminisztráció kösse le.
Javasoljuk, hogy az EVA-s vállalkozások helyett vezessük be azt, hogy
minden vállalkozás, amíg a 15 millió forintos nettó bevételt nem éri el,
addig csak a bevételeit és kiadásait kell könyvelnie. Negyedévente erről egy
egyszerű beszámolót készítsen az adóhatóság részére. Ha ezt a
keretösszeget eléri, automatikusan ÁFA körbe kerül és akkor annak
megfelelően könyvel a továbbiakban. E törvény eszmei alapjául az egyszerű
számvitel, könyvelés és hatékony vállalkozások követelményrendszerét kell
megtenni.
XIX. Munkajogi törvény
A munkás munkaereje a földkerekség egyetlen olyan jövedelemforrása,
amely több hasznot hoz, mint fenntartásának költségei. Ezért védendő,
különös értéket képviselő társadalmi tényező. A Magyar Köztársaságban
mégis olyan helyzet állt elő, hogy a munkás munkaerejét a minimálbér
szintjén mérik, lényegében semmibe sem veszik. Az értékteremtő termelést
a lehető legalacsonyabbra szorították, míg a munkanélküliséget a csillagos
égig feltornászták, hogy a munkást a végsőkig kiuzsorázhassák. Ezért a
munkajogi törvényt át kell hatnia a munkás– és munkavédelemnek.
Az új munkajogi előírásoknak véget kell vetniük a magyar munkás arcátlan
leértékelésének és annak is, hogy hazánkat a minimálbéresek országává
degradálják.
Hogy ezt miként lehet elérni, a törvényjavaslatunk fogja tartalmazni. A
törvényjavaslatunkat azonban az országgyűlési vita félbeszakítása után
társadalmi vitára kell bocsátani.
XX. Energia törvény
Az energia törvény megalkotásának elsődleges célja az, hogy megszüntesse
e kincseink idegen kézbe való vándorlását. További célkitűzése az, hogy a
mindinkább energiafüggő világunkban biztosítsuk hazánk számára e
nélkülözhetetlen erőforrás feletti, szükséges mértékű rendelkezési jogunkat.
Végül e törvénynek kell szélesre tárnia az alternatív erőforrások (mint pl. a
bio–olaj, a bio–etanol, a bio–gáz, zöldenergia, a szélenergia stb.)
kifejlesztésének és a köz hasznára történő hasznosításának kapuit, hogy
azok ne idegen érdekeket, hanem a magyarság összérdekeit segítsék
érvényesülni.
E jogalkotási körben külön fejezetet kell szánni a termálkincseink
védelmének és hasznosításának is.
XXI. A vízgazdálkodásról szóló törvény
Magyarországon egyszerre kell számolni az árvíz–, belvíz– és az aszály
okozta károkkal. Ugyanakkor az édesvízi készleteink a mindinkább
vízszegény világban szinte felbecsülhetetlenül nagy értéket képviselnek. Ha
ezekkel helyesen gazdálkodunk, még a kárt okozó tényezőket is a
hasznunkra fordíthatnánk, és az édesvíz birtoklásának minden előnyét
kiaknázhatnánk. Ez különös jelentőséget kaphat a globális felmelegedés és
egyes területek várható elsivatagodásának idejében.
A vízgazdálkodásról szóló törvény nemzeti érdekkörben történő
megalkotása számos okból fontos. Noha Magyarországot Trianon óta
önmaga határai veszik körül, mégsem tudja a jogait érvényesíteni a csonka
országot érő kárai elhárítása érdekében. Az FKGP elnöke eredményesen
kezdeményezte – már az 1990–es évek elején – az általa összehívott
„aszálykonferencián”, hogy az árvízkárok elhárítása érdekében az érintett
országok a hegyekben és a síkságaikon is létesítsenek kellő kapacitású
természetes és mesterséges víztározókat és építsék ki a közös védekezés
hatékony eszközeit az árvízkárok elhárítása érdekében, végül elmaradt a
megvalósításuk. Pedig az árvízi víztömegek nem kis részét az aszálykár
elhárítására, tehát öntözésre lehetett volna fordítani.
Magyarországon kb. 78.700 km hosszúságú belvízelvezető
csatornarendszert kellett volna részben kitisztítani, részben kiépíteni, mely
program szerepelt az 1998–i kormányprogramunkban, de az irigység ezt a
kezdeményezésünket is megfojtotta. Manapság azonban az álságos–válság
elhárítása érdekében javasolt közmunka–programunk gazdasági
célszerűségei is indokolttá teszik e kezdeményezésünk megvalósítását.
Közel hasonló nagyságrendű feladatok várnak ránk Magyarország optimális
öntözőrendszereinek kialakítása terén is, hogy hazánkat a világ egyik
zöldség–gyümölcs nagyhatalmává tegyük és az agráriumunk más ágazatait
is segítsük. E feladatok jelentős része ugyancsak elvégezhető lehetne a
közmunka programjainkban. Márpedig annak gazdasági hasznai messze
túlmutatnak még az agrár eredményeken is.
Mindezeken túl az édesvízi készleteink napról–napra nagyobb kinccsé
válnak, melyet elherdálnunk bűn lenne. Ennek védelméről és hazánk
érdekében történő felhasználásáról haladéktalanul rendelkeznünk kell.
XXII. Lakástörvény
Ha a történelmi Magyarország, vagy akárcsak a megcsonkított hazánk
földrajzi elhelyezkedését, földjeit, vizeit, éghajlatát és természeti szépségét
vesszük alapul, akár azt is gondolhatnánk, hogy a bibliai Éden itt terült el.
Ha viszont a napjainkra a hazánkat elárasztó koldusseregre és a
szerencsétlenné tett hajléktalanok reménytelenül kétségbeejtő
nyomorúságára vetjük a tekintetünket, arra kell gondolnunk, hogy Isten itt
jelölte ki a pokol helyét. Miután azonban mi ismerjük és hiszünk is Jézus
Krisztus végtelen irgalmában, szeretetében és a kereszthalála általi
megváltásunkban, tudjuk, hogy rajtunk múlik, hogy pokollá vagy édenné
tesszük–e hazánkat. Ahhoz, hogy az utóbbit elérhessük, most már nem
halaszthatjuk egy igazságos lakástörvény megalkotását. Ennek forrását a
gazdaságunk felvirágoztatásáról szóló programrészben fogjuk megjelölni,
de az új lakástörvény eszmeiségét itt kívánjuk lefektetni.
Nem tűrhetjük, hogy hazánk a hajléktalanok országa legyen. Ezért a
gazdaságunk gyökeres átalakulásával tömeges munkahelyeket fogunk
teremteni és kellő számú szociális bérlakást építeni. A lakáshoz jutás jogát
alkotmányos alapjoggá kell tenni.
A tömeges lakásépítés a gazdaság élénkítésének egyik fontos eszköze, de
nem engedhető meg a spekulációs célú, állami hitelekkel és az
önkormányzatoktól korrupciós úton szerzett olcsó telkekre való méregdrága
lakásépítés. Ha a népünknek a szükséges számú lakást biztosítani nem
tudjuk, akkor minden törekvésünk zsákutcába fog torkollni, mert emelkedni
fog a művi abortuszok száma és csökkenni fog a gyermekáldás és a
fiataljaink még a jelenleginél is nagyobb számban fognak elmenekülni
hazánkból.
Ezért, noha az első hónap törvényalkotási felsorolásában az utolsó helyre
került, fontosságában az élen kell állnia az új lakástörvénynek.
***
Az Országgyűlés megalakulását követő 30 napon belül hozzá kell kezdeni a
Magyar Köztársaság Új Alkotmánya
kidolgozásához. Ennek alapjául az Aranybullát és a Szent Korona Tant
kell megtenni és azt ötvözni kell a III. évezred követelményeivel. A Magyar
Köztársaság Új Alkotmányát akként kell megalkotni, hogy az védje az
összmagyarság érdekeit és biztosítsa népének jogait és jólétét, valamint
fektesse le hazánk felemelkedésének alapjait. Ennek megszövegezésében,
és az azt megelőző társadalmi vitájában társadalmunk minden tényezőjének
– azonos jogokkal – részt kell vennie, majd arról a magyar nép egészének
népszavazáson kell döntenie. Az alkotmányozással egyidejűleg kell
lefolytatni: „a Népszavazásról és Népi kezdeményezésről szóló törvény”
társadalmi vitáját, hogy a nép dönthessen a népszavazáson arról is, hogy a
népszuverenitás mindenekfelettisége következtében korlátozhatóak
lehetnek–e a népszavazásra viendő kérdések?
Álláspontunk szerint ugyanis a demokrácia lakmuszpapírja az, hogy lehet–e
a nép által fontosnak vélt bármely kérdésben népszavazást kezdeményezni
vagy sem. Noha a rendszerváltás egyik jogi vívmánya volt, hogy négy
jelentéktelen kivételtől eltekintve népszavazást lehetett tartani minden, az
Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésről, mégis az első ú.n. szabadon
választott Országgyűlés felállásától kezdve a később megválasztott
Országgyűlések szinte sorozatban korlátozták a legfontosabb kérdésekben
(mint pld. az országgyűlés feloszlatása, az alkotmány módosítása stb.) ezt a
korlátozhatatlan népi jogot. Ezért az új népszavazási törvénynek az új
alkotmánnyal összhangban ki kell mondania, hogy a népszavazás tárgya
nem korlátozható, egyben a népszavazás súlyát és komolyságát vissza kell
állítani akként, hogy az érvényességhez és eredményességhez is
megkövetelje legalább az 50 % + 1 fő részvételét és döntését.
***
A gazdasági programunk teljes egészében Bogár László–Drábik János– és
Varga István
„Válság és Valóság”
című könyvében, továbbá a magyar gazdaság rendbetételének útját és
módozatait kifejtő tanulmányaikban és cikkeikben kifejtettekre épül, ezért
plagizációnak minősülne a mi választási programunkban történő tételes
felsorolásuk.
Ezért csak utalunk arra, hogy van kiút a csődből, melyet mi a hivatkozott
tudósok által kifejtettek útján kívánunk megvalósítani.
Az Országgyűlés, a Köztársasági Elnök és Hivatala, valamint a
Minisztériumok és Főhatóságok, továbbá a bankok egész állománya csak
azt követően mehet szabadságra, amikor az új rendszer működéséhez
szükséges törvényeket, valamint az Új Alkotmányt és az új népszavazási
törvényt már megalkotta és hatályba léptette.
***
Az Országgyűlésnek a Kormánnyal még az első hónapban meg kell
állapodnia abban, hogy az országgyűlési ciklus végéig még milyen
törvényeket kell megalkotnia és hatályba léptetnie.
Ezen időszak kezdetén az Országgyűlés és a nyilvánosság elé fogjuk tárni
mindazon lépések megtételének indítványait, melyek szükségesek a
magyarság védelme és szeretett hazánk felvirágoztatása érdekében.
III. Fejezet
Torgyán –Kisgazda –Koalíció
Tízparancsolata (rövidített program)
1.) Rendet teszünk! Magyarországot a magyarok országává
tesszük. Népét és érdekeit megvédjük. A határon túl élők
magyar állampolgárságát visszaadjuk. Alkotmányellenesnek
minősítünk minden olyan banki mahinációt, melyek számos
magyar állampolgárt fosztottak meg a lakásuktól. Ezeket
visszaszerezzük és visszaadjuk jogos, (de a banki szektor
által megfosztott) tulajdonosaiknak.
2.) Emberi méltósággal élhető életfeltételeket teremtünk. A
rendszerváltás veszteseit talpra állítjuk, a rablóprivatizációt
felülvizsgáljuk, a nemzeti vagyon szükséges részét
visszaszerezzük. A kirívó társadalmi egyenlőtlenségeket
megszüntetjük. Talpra állásunk költségeit a rendszerváltás
haszonélvezőire terheljük.
3.) Falvainkat élhetővé tesszük és felvirágoztatjuk,
közbiztonságát megteremtjük. Biztosítjuk a munka–, tanulási–
, kulturális– és szórakozási lehetőségeit.
4.) Fiataljaink boldogulását, lakáshoz jutását, ingyenes
tanulását – mint nemzetünk fennmaradásának előfeltételét –
kivívjuk. Nyugdíjasainkról gondoskodunk.
5.) A munkakerülő–bűnöző életmódot drákói szigorral
felszámoljuk, a törvényes rendet megteremtjük, a
munkahelyeket (akár visszaállamosítással) biztosítjuk.
6.) Fegyverhasználatra feljogosított mezőőrséget, a tolvajokat
megfékezni képes rendőrséget, pártatlan igazságszolgáltatást
hozunk létre.
7.) Adócsökkentést a kiskeresetűeknek, adóemelést a
nagyjövedelműeknek. A népnyúzó hatalom helyébe segítő–
szervező jóléti jogállamot teremtünk.
8.) A harácsolókat, bankokat és multikat megfékezzük, a
magyar termékeket megvédjük. A létfontosságú iparunkat
és mezőgazdaságunkat visszaszerezzük, a munka becsületét
kivívjuk, a nemzeti középosztályt újraélesztjük.
9.) Az Országgyűlés létszámát 176 főben maximáljuk, a
kormány és az önkormányzatok pazarló gazdálkodását
jelentősen lefaragjuk. Hadat üzenünk a bürokrácia és a
számlák tengere ellen.
10.) Új rendszerváltást és új alkotmányt akarunk. A jelenlegi
hatalmi elitet le kell váltani, és a dolgaink rendbetételét a
nemzeti elkötelezettségű országgyűlésen kívüli
pártokra és civil szervezetekre kell bízni. Életünknek új
vérkeringésre, teljes váltásra van szüksége.
ÉLJEN A MAGYAR NÉP ÉS VIRULJON NEMZETE!
Budapest, 2009. Szent István napján
ISTEN – HAZA – CSALÁD
Torgyán–Kisgazda–Koalíció
« országgyűlésen kívüli pártok
és
civil szervezetek szövetsége »
ZÁRADÉK
Mi, a Szövetség a Megújuló Magyarországért – Torgyán–
Kisgazda–Koalíció, mint az országgyűlésen kívüli pártok és civil
szervezeteket összefogó nemzeti erő
k i j e l e n t j ü k ,
hogy noha elhatározott célunk a fentebb vázlatosan ismertetett
programunk végrehajtása, mégis
k ö t e l e z z ü k
magunkat arra, hogy a programunkat a nemzeti oldal mindazon
erejével egyeztetjük, melyek erre igényt tartanak.
A nemzeti összefogás érdekében
j a v a s o l j u k ,
hogy a nemzeti törekvéseket zászlójukra tűző erők programjainak
összefésülésére kérjük fel a vitathatatlanul pártatlan, de a közös
ügyünk sikeréért elkötelezett nemzeti érzésű triumvirátus tagjait
Bogár László
Drábik János
és
Varga István
tudósokat azzal, hogy már most kötelezzük magunkat arra, hogy a
nemzeti oldal fent említett személyiségei által összefésült programot
elfogadjuk valamennyiünk nemzeti megújulási programjaként.
Ezt annál inkább célszerűnek tartjuk, mert a nemzeti összefogást a
közös ügyünk érdekében nem elég hirdetni, hanem a teendőinkben is
meg kell állapodnunk. Bogár László–Drábik János– és Varga István
pártokon kívül és felette álló személyiségek, ezért a nemzeti oldal
program–egyeztetéseiben nélkülözhetetlenek.

Isten áldd meg a magyart!

2009. Szent István napján
Szövetség a Megújuló Magyarországért
Torgyán– Kisgazda–Koalíció